A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Muezológia - Ditróiné Sallay Katalin–Pankotay Lászlóné–Weszprémy Barna: Spektrálanalitikai vizsgálatok szkíta bronz tárgyakon

7. Füles bronz karika. A karika kb. felét, a többieknél is leírt sötétszürke, egyenletes bevonatnak tűnő, vastag, repedezett oxidréteg borítja. Ahol ez lepattogzott, és a szürke területek kontúrvonalain kemény, fehér „lepedék", vörös közepű lyukakkal tarkítva. A négy fül közül kettő ép, a harmadik csak egy félkörív, ami nem zárul a karikához, a negyedik karikából csak egy kis tüske maradt meg. 8. Füles karika, bronz. Ép. Egész felülete kígyóbőrhöz hasonló, feketésszürke, fehér és világoszöld foltokkal. A sötétszürke, vastag oxidréteg repedezett, pikkelyesen válik. Egész felülete szivacsos hatású. Megállapíthatjuk, hogy a 8 db íüles bronz karika összetétele főalkotók és szennyezők szempontjából teljesen megegyező. (L.: 4. táblázat, 1609. lemez 1-8.) Viszonylag kevés a Si. A Sb mennyisége feltűnően sok, Pb szintén. Ezek a fémek, már kisebb mennyiségben is igen keménnyé, rideggé teszik az ötvözetet, ugyanakkor korrózióállóvá is. Ez utóbbi tárgyainkon nem tapasztalható. Nem tudjuk azt, hogy előkerülésekor milyen volt a tárgy, feltételezhetjük, hogy a rossz talajviszonyok hatására alakult ki a bevonatnak tűnő réteg. Külsejükre nézve ellentmondanak az elméletnek. A korrózióállóság mégis jelentkezett a tárgyak vegyi kezelése alkalmával. A legegyszerűbb konzerválási eljárásokat alkalmaztuk, gyors hatással. Gyakorlatunkban sokszor kitűnő állapotúnak látszó tárgyak igénylik a legösszetettebb kezeléseket, a leghosszadalmasabb eljárásokat, s gyakran az ilyen tárgyaknál kell a legmagasabb beromlási százalékkal számolnunk. Az ilyen viselkedésű tárgyaknál az okot az ötvözök és a szennyezők mennyiségével magyarázzuk. 9. Bronz rozetta. Hatágú csillag forma, középen kúposán kiemelkedő. Átfúrt lyukkal. A kúp tetejéről lefutó vésett vonalak, amit aljánál körbefutó, szaggatott vonalsor zár le. A harántvonalkák a csillag szárain is folytatódnak. A csillag végéhez ismét párhuzamos vésett vonalkák vezetnek, miáltal stilizált állati lábfejhez hasonlít. (14. kép.) A füles karikákkal együtt készült színképéről a felvétel. (L.: 4. táblázat, 1609. lemez 9.) A felvételek kiértékelései alapján mondhatjuk, hogy anyaga szerint nem hasonlítható sem a füles, sem a következőkben bemutatott bordadíszes karikákhoz. A füles karikákhoz viszonyítva eltérést mutat Pb, Sn mennyisége szempontjából. De lényeges eltérést mutat akár a - korábbi leletekkel bekerült - 7 ágú szíjelosztóhoz, akár a 3 ágú szíjelosztóhoz hasonlítjuk. A karikák és a rozetta anyagát vizsgálva azt találjuk, hogy igen nagy mennyiségben fordul elő bennük: Sn, Pb, Sb, Ni. Ezek az ötvözök igen keménnyé, ugyanakkor rideggé is teszik a tárgyat. Általában a jól megmunkálhatóságot segítik. Kár, hogy a tárgy funkcióját nem ismerjük, leletkörülményei sem világosak; a tárgy felerősítésére is nehéz megfelelő teóriát felállítani - a rozetta esetében -, mivel a tárgy kicsi, a „küllők" végei nem eléggé szélesedők, a közepén fúrt lyuk is csak vékony bőrszíj, vagy vékony háncszsineg átfúzésére alkalmas. Az 1610-es spektrálfelvétel lemezén a sima, vésett bordákkal díszített karikák kiértékelését találjuk. (14. kép, és 5. táblázat, 10-15. felvételek.) 720