A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)
Muezológia - Ditróiné Sallay Katalin–Pankotay Lászlóné–Weszprémy Barna: Spektrálanalitikai vizsgálatok szkíta bronz tárgyakon
borítottak káros, zöld, durva tapintású oxidréteggel; majdnem minden darabnak az alsó harmada vastagabb oxidréteggel van fedve. A belső, azaz hátoldala, egyöntetűen vastagabb vadpatinás. Ezt azzal próbáltuk magyarázni, hogy a belső felületnek gyakran nincs olyan finom és gondos megmunkálása, mint a külső, színoldalának. A pikkelyeken szabályosan ismétlődő lyuksorok vannak. Ebből, és a csoportosan, oxidréteg által összetartott „egységnek" a formájából arra gondolhatunk, hogy ily módon voltak textilre, vagy bőrre felvarrva. Ezt látszik igazolni a pikkelyek alsó harmadának fokozottabb mértékű durvább oxidrétege is - mint már erről fentebb szóltunk -, ahol nem a fém a fémmel érintkezett, hanem a körülvevő föld, a nedvesség, és a nedvesség által a földből kioldott sók hatásának jobban ki voltak téve. A pikkelyek belső oldalán - bronzon, vason egyaránt - igen sok esetben vasoxid színű, pikkelyesen, cserepesen repedezett száraz anyagot találtunk, ami könnyen eltávolítható volta miatt ismét felszínre hozta azt a feltevésünket, hogy igen összeszáradt bőrmaradvánnyal van dolgunk. Ezeket a fémekre tapadt földdel együtt összegyűjtöttük egy esetleges bőrvizsgálathoz. Mivel vaspikkely kevesebb került elő, mint bronzpikkely, és bár nem ásatásból kerültek elő a darabok, hanem beszolgáltatták a múzeumnak, azt tételeztük fel, hogy nem két különböző anyagú -vas és bronz - páncéling darabjait kaptuk meg, hanem egyetlen páncéling anyaga, igen hiányosan. Elgondolkoztunk azon is, hogy a bronzpikkelyek alsó, külső felületén találtunk vasoxid nyomokat, míg a vaspikkelyek belső, felső részükön zöld színű rézoxidot. Elképzelésünk szerint feltehető, hogy a bronzpikkelyekből álló páncéling alsó „beszegése" történhetett a vaspikkelyekkel. Lehet, hogy nem is sima csíkban, hanem bástyafogazással. Ez annál is inkább elképzelhető, mert a készítés és használat idején mindkét fém a természetes színében csillogott: a vas ezüstösen, a bronz meleg-aranyvörösen. Sajnáljuk, hogy mindenre kiterjedő vizsgálat lefolytatására, és eredményeinek közlésére most nincs lehetőségünk. Ugyanis Hegedűs Zoltán, a Csepel Vas és Fémművek Metallográfiai Laboratóriumának vezetője - akinek régészeti vasanyagon végzett vizsgálatairól számos, jelentős eredményeket hozó tanulmánya jelent már meg - egy kísérlet céljaira átadott vaspikkely töredékből csiszolatot készített. Ennek több százszoros mikroszkópi nagyítását szemlélve feltűnt egy elütő réteg, mely a pikkely felületét követi. Ez arra szolgál magyarázatul, hogy a pikkelyek más fémmel voltak bevonva. (A mikroszkópon a vas, és a vas kohászati elemeinek szövetszerkezetét vizsgáltuk csak, ezért nem nevezhető meg a bevonó fém.) Erre választ szakértő bizottsági engedély hiányában nem kaphattunk, 21 valamint néhány párhuzamos vizsgálat is szükséges lett volna. A bronz páncélpikkely spektrálanalitikai vizsgálatának eredménye csak hasonlít, de egyetlen eddig vizsgált eredménnyel sem megegyező, a legkevésbé szennyezett darabok közé tartozik. (L 1 j__2720-as lemez, 2. táblázat, 12. felvétel.) A lemezen szereplő többi tárgy\i analitikai eredményével összevetve megállapíthatjuk, hogy ilyen kevés Sb, illetve As csak kis számú tárgyban található. 7. Kúpos gomb, bronz. (7. kép, 5. a-b. Ltsz.: IV.1940:21/16.) A legrégebben és az utolsó leletben bekerült példányok közt találhatunk ilyet. A legkorábbi anyagban szerepel 3 db kúpos végű karperec, mely egyikén kúpos bronzgyöngy díszítés található. Mivel nem szakember végezte a leletek mentését, feltételezhető, hogy ez a 21 Ennyit is Hegedűs Zoltán szíves szóbeli közlése alapján tudunk közreadni. 708
