A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Muezológia - Ditróiné Sallay Katalin–Pankotay Lászlóné–Weszprémy Barna: Spektrálanalitikai vizsgálatok szkíta bronz tárgyakon

Az általunk vizsgált ártándi szkíta-kori leletekből a fémtárgyakra vonatkozólag a fent ismertetett leírásokat találjuk. (Ezenkívül még Kralovánszky A. két helyen. Szilágyi J. Gy. szintén két helyen ismertetik az anyagot. Szilágyi J. Gy. csak a hydriát és az arany diadémát.) Minden egyes leírásnál meghatározó maga a témakör, ezért a szerzők által kívánt szempontok szerint találjuk a tárgyak leírását is. Mi ezt a spektrálanalitikai vizsgálatok és a restaurálás-konzerválás szempontjából tesszük, ezért szükséges a tárgyak részletesebb ismertetése általunk is. Az eddigi irodalmi hivatkozásokból már kiderült, hogy az ártándi leletek 3 részletben kerültek be a Déri Múzeumba, meglehetősen nagy időközökkel, s egyetlen esetben sem ásatás vagy leletmentés útján. Az I. csoport 1940-ben, a II. csoport 1952-ben, a III. csoport 1955-ben.

Vl \ I . Sajnálatos, hogy amikor felmerült az így összejött leletegyüttes darabjai хл R,UJC_ nnalígÍ3Ctrek szükségessége, a régész szákemberek megmagyarázhatatlan okokból történt szelektálása folytán nem a teljes anyagot adtak át spektrálanalízis céljaira, hanem annak csak egy töredékét. A vizsgálatra is kétszerre, évek közbeiktatásával került sor. Az első felvételeket a legutóbbi, reprezentatív darabok előkerülésekor végeztük, a legkorábban talált bronz tárgyakkal együtt, 1956 áprilisában. Az ugyanezen helyről, azonos korból származó II. csoport vizsgálatával ezt a munkát csak 1967-ben folytattuk. 1956 áprilisában, az I. és III. csoport spektrálanalitikai vizsgálatával egyidejűleg a III. csoport restaurálását is megkezdtük - a tárgyak tisztításával. Az I. csoport tárgyai a vizsgálatra konzervált állapotban kerültek. Megjegyezni kívánjuk, hogy a konzerváláshoz alkalmazott vegyszerek egyike sem jelent semmilyen zavaró körülményt a spektrálvizsgálatok szempontjából. A III. csoport anyaga nagyrészt arany, ami károsodást nem szenved sem a földben, sem a felszínre kerülése után. A leletegyüttes többi tagja bronz, illetve vas, és állagmegóvásuk szükséges volt. Bár területi illetékesség szempontjából a Déri Múzeumban lenne a helye, de fennálló törvényeink értelmében a Magyar Nemzeti Múzeum kiválasztási joga alapján került el ez az anyag Debrecenből. A tárgyak restaurálása és konzerválása sem történt meg nálunk, s mivel erre későbbi időpontban került sor, emiatt végeztük el hamarabb - kezelés előtt - a tárgyakon a spektrálanalitikai vizsgálatokat. Az anyagvizsgálatot, és a tárgyak kezelését egy szakértőbizottsági ülésszak előzte meg. Tagjai túlsúlyban régész szakemberek voltak, akiknek megállapításait fenntartással fogadtuk és feljegyzéseinkben ezt rögzítettük. Ez a feljegyzés bizonyítékul szolgál arra, hogy természettudományos vizsgálatok nélkül, pusztán a tárgyak szemrevételezésével következtetéseket levonni nem célszerű. Az elhamarkodott, kizárólag a tárgyak külső megjelenésére alapított megállapításokat a vizsgálatok nem igazolták. A vizsgálati eredményekkel nemcsak a régészet tudományát szeretnénk bővíteni, hanem a konzerválási eljárásaink kidolgozásaihoz, kikísérletezéséhez szeretnénk segítséget kapni, nyújtani. Analitikai Kémiai vizsgálatokra ritkán nyílik lehetőségünk. A régészeti fémtárgyak károsodását, külső megjelenését több tényező befolyásolja: az anyag minőségi és mennyiségi összetétele; a tárgyat körülvevő talaj összetétele.

10 Mindezekre a régészeknek nem minden esetben, de a restaurátor szakembereknek feltétlenül szükségük van. Valamint ok14 Részünkről nem megfontolás alapján létrejött csoportosítása ez a leleteknek, hanem a tárgyak időrendi sorrendben történő előkerülése szerinti természetszerű felosztás. 15 Ditróiné Sallay Katalin: i. m. 694