A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Régészet, Ókortudomány - M. Nepper Ibolya: Dák leletek biharkeresztes-toldi útfélről

M. Nepper Ibolya Dák leletek Biharkeresztes-tolcti útfélről 1966-ban a Biharkeresztesről Tóidra (Hajdú-Bihar megye) vezető út bal oldalán, a református temető mellett kisebb, alkalmi homokbányát nyitottak, amelynek területéről a homokkitermelés kapcsán 1966-67-ben kora vaskori jelképes sír és szórvány kora vaskori kerámia, valamint germán (gepida) és dák leletek kerültek elő.

1 A germán jellegű - többnyire kerámia - anyag 10, ill. 11 sírból való, míg a dák leletek - kivétel nélkül edények, ill. edénytöredékek néhány jelentéktelen szórványtól eltekintve együtt jöttek felszínre.

2 A dák edények között volt egy szarmata töredék is, egy másik szarmata kerámiatöredék pedig szórványként vált ismertté a lelőhelyről. Mielőtt a homokbányát véglegesen lezárták volna, alkalmunk nyílt a lelőhely hitelesítésére, s újabb kutatásokat végezhettünk. Az ásatás ekkor kemencét, lakógödröket, dák és germán jellegű kerámiát, germán (gepida) orsógombot és egy újabb germán (gepida) sírt tárt fel. - A következőkben, amikor a dák jellegű régészeti anyagot (és a vele együtt előkerült szarmata kerámiát) bemutatjuk, célunk elsősorban a leletek leírása; a történeti összefüggések vizsgálatát jórészt későbbre kell hagynunk.

3 A lelőhelyről még el kell mondanunk a következőket. A homokbánya, amelyet időközben már kitermeltek és lezártak, az országúttól északra feküdt. Az É-D-i kiterjedésű, megközelítően ellipszis alakot mutató térség nagy tengelyét kb. 83 m-ben, kis tengelyét kb. 60 m-ben állapíthattuk meg. E terület nagy részét csak leletmentések kapcsán ismerhettük meg; a térség K-i irányban az érintkező kultúrterület miatt egyáltalán nem volt vizsgálható. Kutatóárkok húzása csak a homokbánya É-i, D-i és Ny-i szélein volt lehetséges. Feltételezhető, hogy a lelőhely minden irányban kiterjedtebb, mint a leletek alapján ismert terület. (1. rajz) Az ismertetésre kerülő edények, ill. edénytöredékek nagyobb része (114. sz.) 1967 májusában vált ismertté; a gyors leletmentés lehetővé tette az edények helyzetének pontos rögzítését (1. kép). Az edények - a homokbánya belső részén - egy kb. 3,5-4 m átmérőjű körben feküdtek, a felszíntől mintegy 2 m mélységben. Körülöttük a talaj átégett: vöröses-barnás-szürkés elszíneződést mutatott. Az egyik edény szájával lefelé fordítva állott (1. sz.), a többi oldalára dőlve. Az edények, ill. töredékek többsége „dák jellegű" edényként azonosít1 Mesterházy K„ DMÉ 1968. 63-. 2 Régészeti Füzetek. Ser I. No. 21. 1968. 52. 3 Ld. készülő feldolgozásunkat: Az Ártánd-nagyfarkasdombi dák-szarmata telep. 5' 67