A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

A Móricz Pál Centenáris Emlékülés anyagából - Péter László: Móricz Pál indulása Szegeden

je már rogyadozik, s hiába van új nád, nem akad mester, aki jóra igazítaná. A csöndes tanyaudvaron már csak néhány birka báva szeme meredt felém. Az idei tavaszon meghalt Fajka János fia, Fajka Lajos i?, és csak ennek özvegyétől kaphattam meg Móricz Pálnak 1921-ben, Mezőkövesden az előttem ismeretlen Járossy Gyula kezétől készült arcképét, melynek másolatát elhoztam szülővárosának, Szeged hálájának jelképes kifejezéséül. Szeged irodalmában a törzsökös Dugonics András, Kálmány Lajos, Juhász Gyula, Balázs Béla mellett jelentősek voltak az olyan „fogadott fiak", mint a ceglédi születésű Tömörkény vagy a félegyházi Móra Ferenc. De még kívülük is eltéphetetlen részei a szegedi irodalomnak azok, akiket Juhász Gyula 1905ben „átutazó" íróknak nevezett: akiknek életében, szinte törvényszerűen: a pályakezdésükben, Szegednek a kiröpítő fészek szerepe jutott. Ilyen „átutazó" volt Móricz Pál is, s ilyen előtte a legnagyobb: Mikszáth, ilyen Gárdonyi, Thury Zoltán, Sebők Zsigmond, s ilyen Móricz Pál után Babits Mihály, Somlyó Zoltán, majd a húszas évek elején a századunkbeli legnagyobb: József Attila, a harmincas évek elején pedig Radnóti Miklós. Móricz Pál soha nem tagadta meg Szeged jelentőségét életében. írói fejlődésében: „Szerettem e várost, szerettek ott engemet is - írta 1930 táján levelében Preszly Lorándnak. - Ez a föld, ez a nép varázsolta és váltotta ki lelkemből az írói képességeket. Amennyiben némileg művésze lettem az írásnak: azt Szegednek, Szeged nótás, drága népének, a régi Szegedi Híradónál, a Szegedi Naplónál, a szegedi független Közvélemény című lapnál eltöltött éveknek köszönhetem. Ez a város, úri és polgári népe a tanyaiakkal együtt, minden jót és kedvest megadott nekem. így éltem magamat bele teljesen az ő eredeti, színes népi életükbe. Mióta elkerültem, azóta is vissza-visszatértem, és sok újságírásomban, sőt könyveimben is szeretettel, hálával foglalkoztam Szegeddel." Szeged irodalmi testületének, a Dugonics Társaságnak 1936. évi főtitkári jelentésében olvassuk: „Március 30-án halt meg Móricz Pál, akinek szegedi vonatkozású írásai bizonyítják azt a megértő barátságot, amellyel nemcsak Társaságunk, de a szegedi nép, a tanyai magyarok iránt is viseltetett. Igaz barátságért kegyeletünkkel adózunk nemes emlékének." Móricz Pál születésének centenáriumán Szeged képviseletében újból csak ezt ismételhetem meg. 572