A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

A Móricz Pál Centenáris Emlékülés anyagából - Dankó Imre: Móricz Pálra emlékezünk

Dankó Imre Móricz Pálra emlékezünk írónk születésének századik évfordulója örvendetesen felkeltette az érdeklődést élete, munkássága és ezen keresztül a Hajdúság irodalmi kérdései iránt. Csak én is, e szerény, általánosságban mozgó bevezető elmondója, több cikkben idéztem fel emlékét.

1 Szükséges is ez, mert Móricz Pált, aki legközvetlenebbül tapadt a hajdúsági földhöz, társadalomhoz, sajnálatosan elfelejtettük. Ebben a feledésben az is közrejátszik, hogy vidékünk irodalmi élete nagyon szerény; hagyományait is beleértve. Amilyen gazdag Debrecen irodalomtörténete, olyan szegény a közvetlen környékéé, a hajdúvárosoké. Földi Jánoson, Nagy Istvánon, Szép Ernőn, Fehér Gáboron, Molnár Istvánon kívül alig találunk ezen a tájon tollforgató embert. Olyan pedig, aki Móricz Pálhoz hasonló bőséggel ontotta volna az írást, egy sem akadt. Móricz Pál száz éve született (1870. október 4-én) Hajdúnánáson. A századforduló kedvelt és ismert írója volt. írásaiban féltő szeretettel leginkább a szülőföldjével foglalkozott; Hajdúnánással és a többi hajdúvárossal, az Alfölddel. Méltán nevezték és nevezte ő magamagát is a Hajdúság írójának. Emlékét nemcsak születése százéves évfordulója ürügyén kell felelevenítenünk, hanem azért is, hogy egyéniségében, munkásságában rejlő értéket feltárjuk, megbecsüljük, felhasználjuk; vele egyetemes és táji kultúránkat gazdagítsuk. Móricz Pál kétségkívül nem volt „nagy író" a fogalom általános használatú jelentése szerint. Világnézete, egyénisége, művészi korlátai nem engedték, hogy a kortárs nagy írók: Ady, Móricz Zsigmond stb. mellé fölzárkózzék. Idők folyamán sajátos szemlélete alakult ki a múltról, a magyar történelemről, a hajdúhagyományokról. Ebben a múltban minden jó volt, minden szép volt, és ha akadtak is bajok, azokat a magyar vitézség, a hajdúvirtus, a magyar leleményesség diadala megoldotta, eligazította. Idilli múltat, soha, sehol sem volt társadalmat képzelt a dicső tegnapokba, és ezekhez hasonlította a satnya, nagy tettekre képtelen, minden jó és felemelő iránt közömbösnek látott jelent. A szülői házban és annak hagyományt őrző környezetében tapasztalt patriarkális viszonyokat dicsőítette, nem is érzékelve más, ezen a körön kívül eső kérdéseket, viszonyokat. Mélységesen konzervatív volt, a forradalmiságnál semmi sem állt tőle messzebb, és ezért, következetesen, a rajongva tisztelt Kossuthban is a múltat, a dicső tegnapot tisztelte, nem pedig kora haladó politikusát, forradalmi vezetőjét. Alakjában a magyar történelem egyik régtől fogva köz1 Dankó Imre: Móricz Pál centenáriuma. Hajdú-Bihari Napló XXVII. (1970.) 203. sz. (augusztus 30.) 10. - Móricz Pál születésének százéves évfordulójára. Alföld XXI. (1970.) 10. sz. (október) 84-87. - Móricz Pál, a Hajdúság írója. Hajdúböszörményi Hírlap II. (1970.) 20. sz. (október 3.) 4. - A boglyakemence mellől. . . Válogatás Móricz Pál rajzaiból, elbeszéléseiből. Benne: Móricz Pál. 5-12. 559