A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Irodalomtörténet - Horkay László: Palocsay kuruc generális versei

szítő munkája közben dr. Gulyás József két ízben is tanújelét adta eme fáradozásának: „Palocsay hazaszökése" címen egy versét ismertette, „Palocsay versei" címen pedig általános tájékoztatót nyújtott a versekről a Sárospataki Ref. Lapokban. Később megjelentek ezek Tarlózás címen kiadott cikkgyűjteményében is. Sajnos, kutatómunkájának gyümölcsét Gulyás József nem élvezhette, benyújtott munkája ugyanis a háborús események kapcsán az Akadémiánál elveszett. Értékes előszava maradt meg csupán kéziratban a Sárospataki Nagykönyvtárban. Értékes ez az előszó, mert ebben Gulyásnak gondos utánjárással sikerült tisztáznia nemcsak Palocsay pontos születési idejét, hanem életének eddig ismeretlen sok részletét is. Gulyás József Palocsay születési évét 1671-ben állapította meg. Eszerint 40 éves volt, amikor Rákóczi szabadságharcának bukása után szépen indult pályája ketté törött, s egy-két évi hányódás után Palocsa várába, Sáros vármegyébe visszakerülhetett. Itt élt aztán kissé megkeseredett szívvel 1730-ban bekövetkezett haláláig. Életéről itt csupán annyit közlök, hogy 1703-ban mint huszárkapitány vett részt a spanyol örökösödési háborúban, és Landau-nál maga is megsebesült. 1704-ben sikerült több társával hazaszöknie, hogy részt vehessen a kuruc szabadságharcban. 1710-ben már Rákóczi vezénylő tábornoka volt. Kéziratai általában jó állapotban maradtak fenn. Két része szenvedett komolyabb vízfoltokat: az egyik, a neustadti harcról szóló első beszámoló alig, bizony csak részleteiben olvasható. Versei között első helyen egy bravúros darab van. Külsőleg is mindjárt megkapja az embert. A verssorokból kiemelt nagy, vastagított betűk ugyanis virágkelyhet mutatnak, egyikét annak a csokornak, mellyel édesanyjukat Örvendeztették meg névnapján a Palocsay gyerekek, a „két Báró", akikről a vers azt mondja, hogy „még a csöcs mellett" járnak. Ebből az következnék, hogy itten egy gyermekköszöntőről van szó, melyet még egészen fiatal korban írt a költő édesanyja, Károlyi Judit megörvendeztetésére. Tartalmilag nincs is a versben semmi rendkívüli, de azért a gondolatmenete, történelmi példái mindenképpen érettebb elmére utalnak, s legalább is a költő ifjú korára mutatnak. Ha pedig megfejtjük a versben kivastagított betűk értelmét, akkor kiviláglik, hogy itt olyan mesterműről van szó, amely csak érettebb, komolyabb elme játéka, munkája lehet, s így nem keletkezhetett hamarabb, mint 20 éves kora körül, azaz versíró pályájának a kezdetén. (1. kép.) Egy 1701-ben latin distichonokban írott önvallomásának közepén ugyanis ezt mondja magáról: Elapsi decern vei plures íorsitan anni In metris recreans qvando Poéta íui. Eszerint 20 éves kora körül kezdődött komolyabb költői pályája. (Itt jegyzem mellesleg meg, hogy ennek a latin versnek utolsó distichonába is belerejti megvastagított betűk által a maga nevét így: Georgius Palocsai. Több példából is látni fogjuk majd, hogy az ilyen bravúroskodásokat mennyire szerette. 2. kép.) Valószínűleg költői pályájának egyik első termése tehát ez a formás, csinos, elmés, roppant gonddal megszerkesztett köszöntővers. A fiatalság különben is kapható ilyenféle bravúroskodásra, rendkívüliségek hajhászására. Már pedig ez a vers ilyen. Szinte elszörnyülködik rajta az ember, hogy mennyi energiába, fejtörésbe kerülhetett ennek a versnek pusztán formai megszerkesztése! 526