A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Művészettörténet, Iparművészet - Sápi Lajos: A Hortobágy műemlékei

csak hangulatos, de a csárda korhű állapotáról nem nyújt megfelelő képet. A csárda mestergerendás famennyezetű ivószobáját ábrázoló kép is csak a rajzoló képzeletének szüleménye. A leírás a betyárvilág kihangsúlyozása érdekében igyekszik a Hortobágyi Csárdát az útszéli, elhagyott csárdák hangulatába állítani, ami egyáltalában nem fedi a valóságot. A Pest felé itt haladó út ebben az időben már igen forgalmas és a csárda ismert volt. Debrecen közönsége 1923-ban a csárda falán egy dombormű elhelyezésével - melyet Füredi Richárd szobrászművésszel készíttetett -, örökítette meg Petőfi Sándor emlékét. A költő 1842-ben a hortobágyi csárdában írta a „Hortobágyi korcsmárosné angyalom" című versét. Ebben az időben a csárda bérlője az egykori feljegyzések szerint Héczei Szabó Antal volt, kinek szép termetű feleségéhez, Pérchy Viktóriához írta népszerűvé vált dalát. A csárda előtt a XIX. század végén alacsony léckerítést készítettek, melyet ma is változatlanul megtartottak. Hiányzik azonban a csárda mellől a régi gémeskút, melyet időközben elbontottak és az aknáját betömték. Ma már a csárdának is központi vízvezeték berendezése van. A műemlékké nyilvánított csárdaépületet a Hajdú-Bihar megye tanácsa 1958-ban a hídhoz hasonlóan, az alábbi szövegű márvány emléktáblával jelölte meg: MŰEMLÉK AZ EGYKORI PEST-BUDAI ORSZÁGÚT MENTÉN 1699-BEN ÉPÜLT ÉS 1781-1815 KÖZÖTT BŐVÜLT CSÁRDA A KLASSZICISTA NÉPI ÉPÍTÉSZET HAGYOMÁNYAIT ŐRZI. Az autó egyre nagyobb mérvű elterjedésével a Hortobágyi csárda látogatottsága olyan méreteket öltött, hogy ma már képtelen egyedül ellátni a Hortobágyra látogatókat. A régi Nagyállás épületét 1953-ban gépjavító műhellyé alakították át. A két végén lekontyolt zsindely héjalású fedél változatlanul megmaradt, de a belső nyitott fedélszéket egy könnyű mennyezettel látták el a kötőgerendák magasságában. A belső teret válaszfalak beépítésével kisebb területekre osztották fel. Az eredeti nagy behajló kapukat kibontották és a helyiségek megközelítésére és világítására ajtókat, illetve ablakokat vágtak a régi falakba. Az időközben megalakult Hortobágyi Intéző Bizottság a puszta emlékeit támogatva a Nagyállás műemléki védettségét kívánta biztosítani, hogy eredetiségének megfelelően helyreállíthassa és a pusztulástól megóvja. Előterjesztésére az Országos Műemléki Felügyelőség a Nagyállást műemlékjellegű épületnek sorolta be és felvette a műemléki nyilvántartóba. A Hortobágy egyre fokozódó idegenforgalmára figyelemmel a Hortobágyi Intéző Bizottság az épületet eredeti állapotába visszahelyezte és pásztormúzeummá alakította át. A régi szekérállás, mely oly sok viharnak és pásztoridillnek volt közel két évszázadon keresztül tanúja, most a letűnőben levő pásztorélet megörökítését és bemutatását szolgálja. Az egykori kis világító ablakok helyett ma már korszerű kialakítású és szerkezetű ablakok világítják meg a belső teret nappal, sötétedéskor pedig villanyvilágítás. A második világháború után a Hortobágy Debrecenről levált és 1952-ben Balmazújváros közigazgatásához kapcsolódott 40 107 katasztrális hold és 681 520