A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Művészettörténet, Iparművészet - Sápi Lajos: A Hortobágy műemlékei

volni Ferenc által tervezett kilenc nyílású hídra. Ezt ma már az eredeti tervek hiánya miatt pontosan és hitelt érdemlően megállapítani nem lehet. Egy bizonyos, hogy az építését Litsman József végezte, de a fenti körülményekből, főként abból, hogy a híd elhelyezési tervét Povolni Ferenc készítette el és az építésre időközben felügyelt, joggal arra következtethetünk, hogy a híd tervezője Povolni Ferenc volt. Az általa készített rajz szerint helyezték el az új kőhidat a régi fahídtól északra 1 öl távolságra úgy, hogy a csárda homlokzata és az új híd északi oldalvonala között is 1 öl távolság maradt. Az a körülmény pedig, hogy később, mikor a királyi udvari kamara a hidat az árvíz és jégzajlás miatt 4 nyílásra, 3 mederpillér alkalmazásával kívánja megvalósítani, a városi tanács a leghatározottabban ragaszkodott fellebbezésében az eredeti 9 nyílású híd építéséhez - arra enged következtetni, hogy a híd tervezésébe Povolni Ferencen kívül nem folyt be senki. Fentiek alapján joggal tekinthetjük Povolni Ferencet a híd tervezőjének. Lósy-Schmidt Ede mérnök a Hortobágyi Kőhídról 1926-ban monográfiát írt . A leírásában részletesen foglalkozott a híd keletkezésének történelmi adataival, valamint az építési munkáival. Leírásában úgy tüntette fel mintha a híd tervezője is Litsman József lett volna, ami a korábban ismertetettek szerint bizonyára tévedésen alapulhatott. A városi tanács még az 1827. március 1-én kelt határozatával gondoskodott a híd építéséhez szükséges 400 000 db tégla készítéséről, illetve az annak kiégetéséhez szükséges famennyiség kitermeléséről az ohati erdőből, s mégis az időközben elkészült és benyújtott tervek alapján csak 1827. október közepén veszi kezdetét a híd építése. Abban az évben elkészült a híd mindkét parttól számított 2-2 mederpillére. Ezek alapozási munkáit az alapárok körül fából készített kalodával és vízmerítéssel végezték, amely kivitelezésénél igen fontos volt a folyó őszi alacsony vízállása. Az alapozáshoz és a pillérek belső részének kifalazásához szükséges téglát közvetlenül a híd mellett vetették és égették ki a helyszínen kitermelt agyagból. Bár a tanács 1827. augusztus 25-én a magyar királyi udvari kamarához felsőbb jóváhagyásra - a rendeleteknek megfelelően -, megküldte a híd terveit és költségvetését, az csak 1827. december 19-én foglalkozott vele. Ezen ülésében úgy határozott, hogy a híd építésének továbbfolytatását egyenlőre beszünteti, mivel előzetes jóváhagyás nélkül kezdték el, a terveket pedig módosítás végett visszaküldi. Mint fentebb említést nyert, a királyi építőigazgatóság a várható nagy jégzajlásra figyelemmel nagyobb és magasabb ívközöket kívánt kialakítani, kevesebb számú mederpillérrel. A leirat alapján a tanács ismét foglalkozott a híd építésével és álláspontjának igazolására kidolgoztatta egy új fahíd építésének a tervét és költségvetését. Ezt összehasonlítva a kőhíd építési költségével kimutatták, hogy a fahíd létesítése alig kerülne 17%-kal kevesebbe. Az állandó nagy karbantartási költséget figyelembe véve pedig, a városra a fahíd építése igen nagy, visszatérő terhet jelentett volna. Fentiek kíhangsúlyozásával újabb felterjesztéssel élt a városi tanács a kormányzathoz és annak többszöri sürgetésével elérte, hogy 1828. augusztus 8-án a híd építése királyi jóváhagyást nyert az eredeti terv szerint. Most már hozzáfoghattak volna a híd további építéséhez, de ekkor már a folyónak olyan magas volt a vízállása, hogy a mederpilléreket egyenlőre nem tudták tovább építeni. A ránk maradt iratokból az tűnik ki, hogy az építést csak 1829 tavaszán folytatták, amikor ismét a mederpillérek falazásához szükséges téglaégetésről gondoskodtak. De az építés előhaladása igen lassú volt. 33* 515