A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Természettudomány - Ötvös János: Adatok a Hortobágy vízi bogár faunájához

Ötvös János Adatok a Hortobágy vízibogár faunájához A bogarak (Coleoptera) rendje az állatvilág legnépesebb tagja - mintegy 500 000 biztosan ismert fajuk 1/3-a az állatvilágnak. Ebből a hatalmas menynyiségből csak 3% az olyan bogarak száma, melyek kimondottan vízben élnek. A vízibogarak csoportjába voltaképpen csak a Hygrobiidae, Haliplidae, Dytiscidae és Gyrinidae család tagjai tartoznak. Ezek mind ragadozók (Adephaga) és a futóbogáralkatúak (Caraboidea) hadába tartoznak. Ezeken kívül vannak olyan bogarak is, amelyek másodlagosan vízi életmódhoz alkalmazkodtak. A csiborfélék (Hydrophilidae) egyes tagjai tartoznak ide. A futóbogáralkatúak és csiboralkatúak hada egymással nincs közelebbi rokonságban, de mivel a vízi életközösségben élnek mindannyian, csak ezért ismertetem őket fenti cím alatt összefoglalva, azonban különbséget teszek köztük én is - ugyanis előbb ismertetem a Hortobágyon eddig gyűjtött Haliplidae, Dytiscidae és Gyrinidae családok tagjait Hydradephaga, majd külön részben a Hydrophilidae családba tartozókat Palpicornia néven összefoglalva. A Hortobágy általában mint egy száraz puszta él a köztudatban. A köztudatnak van is némi alapja, de nem szabad elfelejteni, hogy tavasszal és ősszel sok víz található a pusztán, napjainkban pedig egyre több az állandó jellegű víz is, mint pl. halastavak, csatornák stb. Rendszeres gyűjtéseim alkalmával ezeket a helyeket kerestem fel - elsőnek természetesen a Hortobágy folyót. A Hortobágy folyó szabadabb víztükrét, mint hatalmas szőnyeg borítja a sulymos (Trapetum natantis), melybe beleszövődnek a süllő-békaszőlő hínár (Myriophyllo-Potametum) és tündérrózsa hínár (Nymphaeetum albo-luteae) elemei is. A part közelében a rence-békalencse hínár (Lemno-Utricularietum), a part mentén pedig a nádas (Phragmition communis) társulás húzódik. Gyűjtéseim alkalmával vízibogarakat (pl. Rhantus, Dytiscus, Cybister, Hydrophilus stb.) nagyobb számban a Lemno-Utricularietum társulásokban fogtam. Különösen jó gyűjtőhelynek bizonyult a malomházi rész, ahol a Hortobágy folyónak egy régi medre már csaknem elmocsarasodott. Átkutattam majdnem minden hortobágyi halastavat - így pl. Kónyán, Borsóson, Ohaton és Hortobágy-Halastón gyűjtöttem. A nádasok széle mindenütt alkalmas terepnek bizonyult a gyűjtés számára. A halastavakból különösen nagy számban Dytiscus és Cybister került elő. A csatornák közül az Árkusban, Sárosérben, a Nyugati főcsatornában, a hortobágyi halastó be- és kiömlő csatornájában, a Keleti főcsatornát a Hortobággyal összekötő csatornában (Karácsonyfoknál) gyűjtöttem. Nem hagytam figyelmen kívül az utak 53