A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Művészettörténet, Iparművészet - Sápi Lajos: A Hortobágy műemlékei

tottak ki. Így a csárda homlokzata előtt a 13, közel egyforma méretű árkádíves folyosó fut végig. Az eleinte még külön, a város kezelésében levő régi és haszonbérlőnek kiadott új épületszárnyat egységesítették s csak a figyelmes szemlélő érzékelheti ma már a két épületrész különböző építési idejét. A Csárda és a Nagyállás megépülése után is állott még az 1697-ben engedélyezett fahíd. Azt, hogy pontosan mikor készült ez újabban épített fahíd, hiteles feljegyzések hiányában ma már megállapítani nem lehet, de az bizonyos, hogy 1702-ben már fennállott és használatban volt. Erről tesz bizonyságot a városi tanácsnak 1704. évi január 26-án kelt határozata is, mely ismét a hortobágyi hídvám ügyében rendelkezik.

11 Ezt követően a XVIII. században még többször fordul elő a tanácsi jegyzőkönyvekben e tizennégy nyílású fahíd javításáról és a rajta történő vámszedéssel kapcsolatos rendelkezésekről feljegyzés. De az állandó javítás ellenére a fából készült híd elavult. A fellelhető egykori adatok tanúsága szerint olyan állapotba került, hogy a városi tanács által kiküldött szenátorok 1825. június 4-én kelt jelentésükben azt csak oly nagymérvű javítással látják helyreállíthatónak, hogy célszerűbbnek javasolják az elbontását és helyette új, állandó kőhídnak az építését. Ennek a gondolatával a városi tanács már korábban is foglalkozott, így 1824-ben figyelemmel a régi megrokkant fahíd nagy költséggel való állandó javítására, valamint a javítgatásokhoz szükséges értékes tölgyfa nagymértékű kipusztítására a város erdejéből - elhatározta a tanács a régi fahíd helyett állandó kőhíd építését. A döntésnek megfelelően még 1824-ben elkészíttette a városi tanács egy kőhíd tervrajzát és költségvetését. Az új híd építése azonban igen nagy terhet jelentett a városnak, így a tanács által kiküldött megbízottak még 1825. június 4-i jelentésükben is az új kőhíd építésének javaslata mellett - megvizsgálva a régi fahidat -, annak átmeneti javítására, valamint a javítás anyagszükségletére is tesznek előterjesztést, amely munkálatokat el is végezték. A híd állaga azonban rohamosan romlott és életveszélyessé vált, így 1827-ben ismét foglalkozott a városi tanács a most már elodázhatatlan kőhíd építésének gondolatával és az 1827. május 9-i közgyűlés utasítást adott Fodor Sámuel szenátornak a korábban elkészült hídterv és költségvetés felülvizsgálására - figyelemmel az időközben beállott anyagár- és munkabér csökkenésére. E megbízás alapján kérte fel Fodor Sámuel Debrecen akkor legismertebb három „építnökét", Povolni Ferenc, Litsman József és Köhler György kőműves mestereket a mátai vendégfogadónál egy jó és állandó híd építésére vonatkozó terv- és költségelőirányzat elkészítésére. Az egykori feljegyzések alapján Fodor a nevezettekkel a helyszínre kiszállott és megtekintették a Hortobágy folyót a híd készítésének helyén, hogy külön-külön megfelelő tervet és költségvetést készíthessenek a folyó szélességére, mélységére, valamint az árvízszint magasságára figyelemmel. A város levéltárában elfekvő szenátori jelentésből megállapíthatjuk, hogy a három építőmester a felkérésnek eleget tett, s a terveket és költségvetéseket elkészítette. A beadott ajánlatokat feldolgozva a szenátor összehasonlító kimutatást nyújtott be a tanácshoz. E kimutatásból kitűnik, hogy Povolni és Köhler egyformán 9 nyílású hidat tervezett a folyómederbe 8 hídpillér falazásával, míg Litsman 5 nyílású híd és a folyómederbe 4 hídpillér készítésére adott be tervet. Sajnos az eredeti tervek elvesztek s így a fenti iratokból csak következtetésekre vagyunk utalva a felépült híd tervezőjének személyére vonatkozóan. 11 HBL, Debrecen Városi Levéltár 1704. évi január 26. Tanácsi jkv. 33 Déri Múzeum évkönyve 513