A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Művészettörténet, Iparművészet - Sápi Lajos: A Hortobágy műemlékei

Sápi Lajos Hortobágy műemlékei Harminchét kilométerre fekszik a hortobágyi csárda Debrecentől. E távolság ellenére - mely régen egynapi járóföldnek számított - a közvéleményben a hortobágyi csárdát és a kilenclyukú hortobágyi kőhidat egy fogalommá alakította Debrecen nevével a hosszú évszázadok alatti együvétartozás. Ma már nemcsak az alföldi ember előtt, hanem az egész országban, sőt a határokon túl is ismert a kilenclyukú hortobágyi kőhíd. Népszerűvé tette a rajta átmenő közlekedési út fontosságán kívül a Hortobágy-pusztán élő pásztorok dalai, valamint a pásztorkészségeken díszítésként való alkalmazásai. A pásztorboton, bicskatokon vagy a tűziszerszám tartóján előszeretettel faragták ki a híd - sokszor igen találóan formált - alakját. A komor kőpillérekre épült kilenc nyílásával a híd, mint a puszta nyugalmának évszázados őre íveli át a lassan folydogáló Hortobágy-folyó vizét. E hídnak a fontosságát ma már nem tudjuk annyira átérezni mint pár száz évvel ezelőtt a Hortobágyon áthaladó utasember, aki úttalan utakon igyekezett Debrecenből Pestre vagy Egerbe eljutni a kerékagyig érő sár miatt csak lassan döcögő szekerén. Ha a Hortobágyot átszelő kövesutat az utazó ember egy esős időben járművével valami oknál fogva elhagyja, bizony ki van téve annak még napjainkban is, hogy saját erejéből a szikes agyagtól nem tud megszabadulni. Nem is olyan régen egy nagy olvadásos tavaszi időben a nádudvari határrészeket a csárda felől még lóháton sem volt ajánlatos megközelíteni a pusztával ismeretlen embernek. A hatalmas méretű, mintegy 48 000 katasztrális hold területet magába foglaló ősi Hortobágy-pusztát széles medrével és egykor beláthatatlan árterületeivel szeli át a Hortobágy-folyó. Hajdú-Bihar és Szabolcs megye határán. Polgártól és Hajdúnánástól délre fekvő vízgyűjtő területen ered. Közel 80 kilométer hosszú kanyargós utat tesz meg, míg Karcag és Püspökladány között elhaladva, délre a Berettyó régi medrébe ömlik. A Tiszának 1846 és 1875 között végrehajtott szabályozása előtt Tiszadob és Polgár közötti részen mintegy 15 kilométer szélességben elöntött árterület vizét is levezette. A Tisza szabályozása előtt, a gyakori tavaszi áradás alkalmával a Hortobágy-folyónak bizony igen nagy tömegű vizet kellett levezetni, ami igen gyakran visszatérő árvizet okozott. A szemmel be nem látható pusztán az árvíz, hogy milyen veszedelemmel járt, az legjobban kitűnik az egykori feljegyzésből, mely a több mint száz évvel ezelőtt történt eseményekről emlékezik meg az alábbiak szerint: „Ezen 1830-ik év elejéről egy igen szép emberbaráti ténye van feljegyezve az évkönyvben a város akkori főbírójának. Az elenyészett tél folytán országszerte rendkívüli mennyiségben leesett hótömegek t. i. a tavasz jöttével olvadásnak indulván, az e miatt származott nagy árvizek a hortobágyi sikterületet is zabolátlan erővel boriták el, oly annyira, hogy a máskor a hortobágyi folyóvíz felett 505