A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Néprajz - Ujváry Zoltán: Esővarázsló termékenységi rítusok

századi közlését idézzük: „Tavasz kezdetén, különösen az ifjabb nemzedék, éber figyelemmel kíséri a mezőket, hogy azon férfiút, ki elsőnek megy ki szántani, megtudhassák. Sikerülvén ez, húsvétig hallgatnak, azonban ekkor az ünnep másodnapján istentisztelet után a templom mellé gyülekeznek tanácskozás végett, melyben a falu első legénye elnököl. Innen később megindulnak, s útközben füzfagallyakból kardot és puskát tördelve, megjelennek valamelyik háznál, hol már egy hegedűs cigány a tárt kapunál várja őket. Vezetőjük most jelt ad a sorakozásra, mire párosával, s feltartott vesszőfegyverekkel a hegedűs vezetése alatt, ki ily alkalommal rendesen valamely eredeti román dalt játszik, megindulnak azon házhoz, melynél a tavaszi szántást megkezdő lakik. Azonban ez, előre tudva a történtendőket, legtöbbször elbuvik a keresők elől ágyába, s ez alá, vagy hordóba, kamrába, sőt van olyan is, ki hogy kijátssza keresőit, s némileg fokozza a mulatságot, női ruhába öltözve, a távolról bámuló asszonyok közt foglal helyet; ilyenkor aztán csakis árulás utján találják meg őt, mit leginkább a leányok szoktak elkövetni. Ha már megtalálták, a szántásnál használt eke talyigájáf elővonják, s erre felültetik, mig hatan vagy nyolcan a jármüvet kivonják a mezőre a legelső patakhoz, hol a talyigán ülőt hatalmasan megöntözik. Ezt végezve, ismét az előbbi rendben térnek haza, hogy a szokásos evést és ivást megtartsák. A szokás értelme az, hogy isten áldja meg a mezejöket, s azon talyiga ekéje nyomán bőség áradjon, mig az öntözést annak jeléül, hogy miként a talyigán ülő megázik, ugy ázzék meg a határ kellő időben."

101 Hasonló a Fogaras megyében ismeretes ekeleöntő szokás, amelynek első mozzanata március elején kezdődik s húsvétkor fejeződik be. Márciusban egy kiválasztott legény ekéjével a szántóföldre megy s megpróbálja, hogy lehet-e már szántani. A szántóföldről hazatérve az ekét a trágyadombba teszi és otthagyja húsvét második napjáig. Ekkor az ekés legény elbújik. A falu fiataljai házához mennek s követelik, hogy jöjjön elő, mert meg akarják öntözni. Amikor megtalálják, szalmakötéllel derékon kötik, fejére szalmakoszorút tesznek, kezébe kétágú vasvillát és egy kis tekenőt adnak. Ráültetik az ekére és a patakhoz húzzák s az ekével együtt a vízbe vetik. Arra törekszik, hogy tekenőjével a parton állókat megöntözze, sőt, igyekszik minél több nézőt berántani a patakba. Minél jobban sikerül a locsolódás, annál jobb lesz a termés.

102 Szerb hagyomány szerint a szántani és vetni induló férfit a gazdaasszony vízzel hinti le s befröcsköli az ökröket és az ekét is (Omolj).

103 Az Árva meqyei szlovákoknál szokásban volt, hogy tavasszal a szántásból első alkalommal hazatérő embert a felesége vizes edénnyel várta és megöntözte. A leányok a legényeket nagy puttón vízzel fogadták és igyekeztek észrevétlenül leönteni őket. Szokásban volt az is, hogy a gazda addig nem ment ki szekérrel az udvarról, amíg a felesége a kocsit vízzel meg nem öntözte.

10

'

1 A zakarovcei szlovákok tavasszal a mezőről vagy az erdőről hazatérő asszonyt öntözik meg vízzel.

100 A szepességi cipszereknél, ha a gazda tavasszal először ment vetni, visszatérésekor a felesége hideg vízzel öntözte meg.

106 A sziléziai németségnél hasonlóan szokásban volt, hogy az első embert, aki tavasszal szántani ment, 101 Varga V.: Egy román népszokás. In: Magyarország Képekben (Szerk.: Nagy M.), Pest, 1870. 190-192. 102 Versényi Gy.: Húsvéti szokások. Erdély népei, III. 1900. 22. 103 Franic I. T.: i. m. 37., 40. 104 Nagy ].: i. m. 84-85.; Nagy J.: Árvamegyei tót népszokások. Ethn., II. 1891. 84. 105 Cajánková E..- Zvyky, l'udové liecenie. In: Banicka dedina Zakarovce. Bratislava, 1956473. 106 Bruckner Gy.: A Szepesség népe, Budapest, 1922. 31. 471