A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Néprajz - Ujváry Zoltán: Esővarázsló termékenységi rítusok

A felhőkből gyürü esik, Ojdodo le! én istenem! Kapd el nekem hü táncosom, Ojdodo le! én istenemi A cikk szerzője személyesen figyelte meg a szokást. Megemlíti, hogy némelyik faluban az esőért könyörgő leányokat zenészek, rendszerint dudások kísérik. A zenélő legények a leányok szokásába aktívan természetesen nem kapcsolódnak be.

6 A dodola szokásról hű rajzot közöl a Magyarország és a Nagyvilág című lap 1871-i évfolyama. A képet a szokás rövid leírásával mutatja be. Hosszantartó szárazság idején egy-egy szegény leány körülrakja magát zöld gallyakkal, levelekkel és több, hasonlóan szegény társával sorba járja a falu minden házát. Az udvarban monoton hangon csak azt énekli: dodolo, dodolo. Leánytársai körülfogják és énekszó mellett körültáncolják. Néhány perc múlva a gazda egy veder vizet önt a dodolo fejére. A vízöntés után a leányok még rövid ideig folytatják a táncot és ezalatt egyikük bemegy a házba, hogy adományokat gyűjtsön. Pénzt ritkán kapnak. Főleg tojást, lisztet, szalonnát adnak nekik. Miután a leányok így bejárják a falut, megosztoznak az összegyűjtött ajándékon, amit mindenki hazavisz.' Az esővarázslás központi alakja a dodola, illetőleg a dodol. Ez utóbbira az Arad megyei (Románia) szerbektől van példa. Az Arad megyei szerbek körében nemcsak a leány, hanem a fiú is járhat az esővarázsló szerepében.

8 A dodola szokást leíró cikkekből azonban azt látjuk, hogy egy-két kivételtől eltekintve az esővarázsló személy mindig leány vagy asszony. A múlt század végén már többnyire csak szegény leányok, asszonyok, igen gyakran cigány leányok vagy asszonyok jártak házról házra. Korábban jómódú leányok és aszszonyok is részt vettek az esővarázslásban." A dodola szokást megfigyelő és lejegyző kutatók megállapítják, hogy a múlt század végén és a század elején az akkori dél-magyarországi szerb falvakban az esővarázslást leginkább a cigányok gyakorolták bizonyos ellenszolgáltatás reményében.

10 Az esővarázslásban résztvevők - mint már említettük a vízleöntés után különböző naturáliákat, tojást, húst, kenyeret, búzát, kukoricát stb. vagy pénzt kaptak.

11 így, az esővarázslás alkalmi anyagi segítséget jelentett a szokásban résztvevők számára. A dodola szokásban rendszerint három, de igen gyakran tíz, tizenöt leány 6 Sp. J.: A dodola. Hazánk s a Külföld, VI. 1870. 669-670. 7 Hegy esi A.-. A ,,dodolák". Magyarország és a Nagyvilág, VII. 1871. 538.; A „dodolo" leány. Magyarország és a Nagyvilág, VII. 1871. 523., 528. 8 Kolláwv M. I.: Arad város és Arad megye szerb népe. In: Arad megye és Arad szab. kir. város monographiája (Szerk.: Jancsó B.-Somogyi Gy.), Ш/1. Arad, 1912. 490. 9 Vakarcs K..- Dodolajárás a dél-magyarországi szerbeknél. Népr. Ért., XIV. 1913. 307. 10 Bellosics В.: Dodola. Ethn., VI. 1895. 418.; Serbische Regenzauberlieder aus Ungarn. Ethnologischen Mitteilungen aus Ungarn, V. 1896. 283.; Juga V.: A magyar szent korona országaiban élő szerbek. Budapest, 1913. 149-150.; Szőke E.: Vonások a Temesi Bánság népéletéből. A fehértemplomi m. k. állami főgymnasium Értesítője az 1889-90. tanévről. Fehértemplom, 1890. 29.; Gjorgjevic T. P.: Die Zigeuner in Serben. Ethnologischen Mitteilungen aus Ungarn, 1903. 80.; A bosnyák cigányok dodolajárasához: Strausz А.: Bosznia és Herczegovina. Budapest, 1883. 258.; A cigány esővarázsláshoz 1. még Horuáthová E..- Cigani na Slovensku. Bratislava, 1964. 24., 81.; Block M..- Zigeuner, ihr Leben und ihre Seele. Leipzig, 1936. 11 Vakarcs К.: i. m. 306. 450