A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)
Néprajz - Bencsik János: Adatok a Hajdúságból a temetkezés szokásának és hiedelemanyagának kutatásához
voltak. A blúzon felül fekete mellény, mely elöl kapcsos volt, s szintén nyitott állapotban voltak. A testet ritkaszövésű szemfedéllel takarták le, mely körül kilógott a koporsóból. A mellén különös alakú vasdarab volt. A hatos számú koporsóban egy kb. 14 éves leány, rajta fekete mellény. Két érdekes megfigyelés: a második koporsó sírja mellett oldalpadmalyban 120 cm mélységben (fele mélységben) egy kisgyermek-koporsót találtunk, melyet a nagy sír bal oldalán helyeztek el. Tölgyfából készült, vasszögekkel leszegelt koporsó volt. Sírásás közben olyan padmalyt találtak, mely kb. egy méter mélységben indult s erősen lejtős volt, s felnőtt korú halott számára kb. 2 méterig lehatolt, így a koporsóban a halott erősen ferde testhelyzetben félig állt a koporsóban. Következtetések A koporsók hat szál deszkából készültek: egy-egy a teteje és az alja, kettőkettő pedig az oldala. A láb felé fokozatosan vékonyodnak. Összeállításukhoz facsapokat (faragott, hengeres faszögek, melyeket fúrt lyukakba illesztettek) és - feltehetően - enyvet használtak. Végleges lezárásuk a végein két-két facsappal, s a koporsók nagyságától függően, változó számú (egy-négy) kovácsoltvas szöggel történt. Ezeket oldalt, a fej és a láb irányában verték a koporsódeszkákba. A tulipános koporsók a XIX. század közepén az asztalos iparral rendelkező helységekben megvoltak. Elterjedtségük ott bizonyos, ahol festett parasztbútort készítő műhelyek voltak. Feltehető, hogy a kisebb települések, falvak lakosai nem juthattak tulipános koporsókhoz. A tulipános koporsókat korra, nemre és családi állapotra tekintet nélkül alkalmazták. A koporsókra nem mindig írták rá a nevet és az életkort. Valószínű, hogy az előre elkészített koporsókra nehéz lett volna a nevet felírni, illetve ha mégis ez történt, akkor a szabadon maradt alsó peremre írtak. A szórványosan előforduló adatokból arra is következtethetünk, hogy a felírást sem korhoz, sem nemhez nem kötötték. A koporsóra bibliai idézetet, a halott nevét, az elhalálozás idejét is felírták. 1 ' A díszítés jellegéből következtetve, azok rokonságot tartanak az egykorú parasztbútorokkal, díszítési eljárásaival. Feltehető, hogy a festett bútorok műhelyeiben készültek a koporsók is. A város (Hajdúböszörmény) lélekszámát, a nagy halandóságot tekintetbe véve, nyugodtan mondhatjuk, hogy egy-két asztalos állandóan vagy jórészt koporsókat készített. Ezt a festéstechnika tanulmányozása alapján is megállapíthatjuk. A század végén még ismert koporsókészítő és festő asszony volt a városban Csiha Zsuzsanna, kinek művészi ízléséről, népművészetéről tanúskodtak adatközlőim. A festett parasztbútorok elterjedése után kezdhették alkalmazni a tulipános koporsókat, s az előbbiek eltűnésével az utóbbiakat is más asztalosmunkát, technikát igénylő, pulitúros koporsók váltották fel. Ez a változás az 1870-es, 1880-as években következett be. 13 A feltárt koporsók temetkezési szokásai egész sor azonosságot mutattak a K. Kovács László által összegezett anyaggal. 444
