A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Néprajz - Varga Gyula: A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

28. kép. Kétosztatú ól arcaljászollal A fenti hat prototípusnak természetszerűleg igen sok formavariációjával találkozunk. Ezek azonban rendszerint levezethetők valamelyik típusból, azért ismertetésüktől eltekintünk. Meg kell azonban még emlékeznünk néhány szükségistálló-típusról, melyek rendszerint ideiglenesek, átmenetiek voltak, akkor alakították ki, ha valamilyen oknál fogva a jószágállomány hirtelen megszaporodott s gyors elhelyezésükről kellett gondoskodni. A következő stílusokat találtam: 1. Szekér színből istálló. A szekérszín régebbről ismert típusa rendkívül egyszerű építmény volt. Rendszerint 4 erős faágast egymástól kb. 3 m-re négyszögben leástak. Erre hosszára-keresztbe gallyakat, dorongokat helyeztek, magasan felcsúcsosítva szalmát raktak rá. Ebből a színből úgy alakult ól, hogy az ágasok közötti részt vályoggal, paticsfallal vagy alkalmasint trágyával berakták, egyszerű ajtót fabrikáltak rá, majd beépítették a szükséges jászlat, s kész volt az ól (34. kép). 2. Szalmakazal alatti ól. A fenti ismertetett színre néha rárakták a szalmakazlat. így csak az első falát kellett az előbb említett ideiglenes anyagokból beépíteni, meg a jászlat elkészíteni, s kész volt az ideiglenes ól. Amint a szalmakazal fogyott, nyár elejére, rendszerint az ól tetejét is felhasználták s nyárára, a következő szalmahordásig csak a váza maradt meg az ólnak. 389