A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Néprajz - Varga Gyula: A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

24. kép. Kétrészes ól 3. Kisgazda istállója, kamrával. A közelmúltban fellelhető istállók közül ez a típus volt a leggyakoribb. Meglehetősen régi típust is képvisel, hiszen a felvett adatok között több az 1830-as években épült; természetesen nádtetővel, s a kamra bejárata gyakran a tornácból nyílt. E típust újabban épült istállók is felveszik, itt néha a kamra helyén nyárikonyhát építettek. (Ez, természetesen télen visszaalakult faragókamrává. Egyúttal itt készítették elő a sertések moslékját, itt főzték a burgonyát, itt tartottak bizonyos abraktakarmányokat, ilyen formán az év nagyobb részében a jószágtartás céljait szolgálta (25., 26., 27. ábra). 4. Nagygazda istállója arcoljászollal. Lényeges stílusváltozást itt sem találunk, csupán a méretek nőttek az előbbinek több mint duplájára. Az ar col jászol kiküszöböli a válaszfalat s áttekinthetőbbé teszi az egész istállót. Űj elem, hogy ebben beépített, állandó „vackot" találunk, mely a nagygazda udvarában ezidőtájt elmaradhatatlan cseléd vagy szolga hálóhelye volt. Az istállóban elhelyezett ágy vagy vacok azonban a múlt században még kisebb ólakból is alig hiányozhatott. De ha nem fért is be ágy, a család egy férfitagja - rendszerint a legényfiú - akkor is az ólban hált, a jászolban. Ez annyira bevett szokás volt, hogy egyenesen szégyen számba ment legényeknek a szobában aludni. A felsoroltak alkották a falu istállóinak kb. 80%-át. Ezeken kívül csak elvétve találunk más típusokat, elsősorban más községből beköltözött családok udvarán (28., 29., 30. kép). 5. Borbély Pál istállója. A Borbély család Nyüvedről (ma Románia, egykor Bihar megye) költözött Kismarjába s valószínűleg magával hozta szemléletét. Ezt az „ólat" az 1920-as években építették (31. kép). 6. Istálló, lakóházzal egybeépítve. Az egész faluban mindössze 3-4 szegényember, napszámos, egy kőművesmester udvarán volt található. Nem tekinthető tehát típusnak, sőt feltételezhető, hogy más vidék hatására épültek ezek az ólak, a múlt század második felében" (32., 33. kép). A fenti istállótípusok, a lakóházak mintájára vertvagy vályogfalakból készültek. A XIX. sz. közepéről - főként nagyobb gazdák udvarán - téglából készült marhaól-lal is találkozunk. Ritkán, főként szegényebb udvarokon, patics-íálú ólat is találhatunk. 99 Balogh, 1936. 158-160.; Kóris, 1912. 543. 25* 387