A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Néprajz - Varga Gyula: A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

Mindenképpen szegényebbkülsőt mutattak, mint a parasztok. Házukon, egykét jószágon túl tekintélyesebb vagyont sohasem tudtak maguknak megszerezni. A pásztorfogadás a XVIII-XIX. században Kismarjában karácsony második napján volt. A pásztorokat a tanács, a XIX. sz. második felétől a községi elöljáróság fogadta, az erre jelentkezők közül. Maguk a jószágtartók így közvetlenül nem szólhattak bele. Már december elején dobszó útján kihirdették a faluban, hogy az érdeklődők jelentkezhetnek a különböző falkákhoz pásztornak. A pásztordinasztiákkal általában nem volt gond; azok évtizedeken át ugyanazt a falkát kapták meg, sőt néha az utódok is követték az apát. Gyakrabban változtak a szűzgulyás, a nagycsordás, tehéncsordás, bikás, később a tarka csordás. Ebben az esetben is a személyek rendszerint maradtak, csak falkát változtattak. Ha néha egy-egy idegen pásztor jelentkezett, azt nagy gonddal megvizsgáztatták, utána néztek végzett dolgainak, erkölcsi múltjának, csak azután fogadták fel. Az is előfordult, hogy egy-egy nagyobb csorda őrzését két pásztor vállalta közösen, ebben az esetben néha felváltva őrizték a csordát, de a felelősséget közösen viselték.

74 Fizetésüket a kor szokása szerint minden esetben főként természeti szolgáltatásokban szabták meg úgy, hogy az a család megélhetését biztosítsa, de mindig adtak némi pénzt is. Ez az összeg évről évre némileg változott, lényeges elemei azonban mindig megmaradtak.

75 A fizetés elemei tehát: 1. pénz (1-7 poltura) 2. kenyér (2-3 darab jószág után 1) 3. bocskor vagy bőr (8 pár) 4. adóelengedés 5. a hazajáró csordáknál jószágonként 1 napi tartás (sorkoszt), a kinthálóknál 1 hold vetés (amit nyilván a község földjéből mértek ki) 6. borjúcsordásnak bizonyos tej. A fizetés rendszere a XVIII-XIX. sz. folyamán annyiban módosult, hogy az 1 hold vetés és a sorkoszt helyett 1 db jószág után 4 liter ('/s-ad véka) búza, s fél font (később i

/

i kg) szalonnát is adtak. (A sorkoszt csak a kondásoknál 74 Tan. jk. 1734. 73.: Ballá Mihály és Hentes János úgy vállalták fel a csorda őrzését, hogy amelyikőjük kint van, az felelős. Hentes János felügyelete alatt egy ökör elveszett (átúszott a Rónán, de mivel hideg volt a víz, a pásztor nem mehetett utána), s a Tanács úgy ítélkezett, hogy a kárt közösen fizessék meg, ,,mivel a város két pásztort fogadott, nem egyet". Hasonló szokást jegyzett fel Papp József Hajdúnánáson. Egyetemi Néprajzi Int. Adattára, 0021/1. 75 Az évenként megismétlődő adattömegből csupán kettőt idézek: Tan. jkv. 1732: „Városunk ökörcsordásának fogatta meg a B. N. Nanács Uj Esztendeigh lejendő Pásztorságra Molnár Jánost. Fizetíse leszen ekíppen: Jármos ökörtűi háromtúl egy kenyér, Ugyan egy ökörtűi három polturát. Egy negyedfú heverő marhátul 7 poltura, akinek három leszen, ugyan a háromtúl egy kenyér. Kétt harmadfűtül 4 poltura. Egy tavalyitul egy poltra. Bocskornak fél búr, avagy az helyibe 8 pár bocskor. Egy köböl vetís. Portiót abban az esztendőben nem fog adni. Ezen kivül sem több, sem kevesebb." Uo.: „Tehéncsordás Mónus István fizetése: Egy tehéntül két poltra és egyszeri fejés. Egy meddő marhátul három poltra, amely negyedfú. Egy harmadfűtül két poltra. Egy tavalyitul egy poltra. A portiója azon esztendőben el fog engedtetni. Ismét kétt tehénre egy napig fogják tartani. Bocskorra féli bűr avagy az helyibe 8 paár bocskor, sem több, sem kevesebb." 374