A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)
Néprajz - Szabadfalvi József: Az extenzív sertéstenyésztés emlékei Magyarországon
kán legeltetik. 2 ' 1 A debreceni erdőségnek jelentős mellékhaszonvétele volt a tölgyfák gubacsának szedése és értékesítése is. 252 Debrecen nagycserei és halápi erdőségének „hajdani szép tölgyesei helyén már a 19. század elejére csak 0,2-0,3 sűrűségű gyér erdőfélék tengődnek". Az erdők pusztulásának az erdei legeltetés az elsőrendű oka. 2u3 Hajdúböszörménynek több mint négyezer hold erdősége van. Az erdőn való legeltetést a szomszédos településeknek Hajdúhadház, Balmazújváros, Hajdúdorog is megengedték (7. kép). Az erdőből való állatkitiltás idejében is a sertések részére gyakrabban adtak legeltetési engedélyt, mint más állatoknak. Télen a sertések mindig az erdőben tartózkodtak. Hajdúböszörményben 1807-ben pl. szervezett formában makkoltatták a sertéseket. A város fogadott egy kondást és sót is biztosít a csürhe számára. Minden sertés után 1 forintot kellett fizetni. A közös nyájat az erdőinspektor és a városgazda jelenlétében egy napon, rendszerint mindszentnapkor hajtják ki. A legeltetés jog november 1-től március l-ig volt érvényben. Hogy túlságosan sok ne legyen a sertések száma, mindenki csak a híznivalóját hajtotta ki. Később, évtizedekig, árverezéssel haszonbérletre adták ki a makktermést. Megesett, hogy egy ember bérelte ki, egyetlen kikötés az volt, hogy csak hajdúböszörményi lakosok sertései járhattak az erdőn. 1877-ben pl. 600 forintért adták ki a télre az erdőt. A makkoló sertésnyáj részére földbe mélyített, fedett karámot készítettek. A pásztoroknak földkunyhójuk volt. 254 Hajdúhadházon ősszel közös nyájban hajtották ki az anyakocákat és a hízókat. Az utóbbiakat karácsony-újév táján hazavitték, levágták, a nyáj többi része tovább is a makkon maradt. 2 " Hajdúnánáson a réti teleltetés volt az uralkodó forma, néha azonban makkoltattak is. 256 A bihari táj évszázadokkal korábban alapvetően más volt mint napjainkban. A megye nyugati részét a Sárrét foglalja el vízfolyásokkal, nádas, rétes rónákkal, amelyeket néhol mocsári tölgyesek színeztek. A keleti, hegyes részeket pedig tölgyesek, csertölgyesek és bükkösök fedték. 257 Az 1870-1880-as években Bihar megye területét 519 559 hold erdő fedte. Ebből bükk (és más lomberdő) 291 452 hold, tölgyes 313 896 hold és 14 209 hold fenyő volt. A megye makkolásra alkalmas erdőiből 300 543 hold egyházi tulajdont képezett. Erdőkben leggazdagabb a belényesi járás volt (122 333 hold), de nagy bükkerdők fedték a Rézhegységet is. 258 A század végére az erdőterület már 478 907 holdra csökkent. 2 '' 1 A Debrecentől délre eső homokbuckákat a 18. századig összefüggő tölgyerdők borították, amelyet csak itt-ott tarkított egy-egy jobbágyfalu. Az erdő keskeny sávban lehúzódott Hencidáig, s a Berettyó völgyé251 Balogh István: A hortobágyi pásztorkodás történeti múltja. Népr. Ért. XXXV (1943) 98, 103. 252 Penyigey M. Dénes: A vadászat és gubacsszedés, mint mellékhaszonvételek Debrecen város régi erdőgazdálkodásában. Kny. a Debreceni Szle. 1941 évi kötetéből. (Debrecen, 1941) 205-209. 253 Béky Albert: Az erdő legeltetése. Köztelek XLI (1931) 88-89. 254 Szabadi Imre: Legeltetés és makkoltatás a hajdúböszörményi erdőkben. Műveltség és Hagyomány I-II (I960) 305-307. 255 Saját gyűjtésem. 256 Törő László szíves közlése. 257 Az Alföld keleti peremvidékén, elsősorban a bihari síkságon folytatott sertésmakkoltatást, valamint annak Erdély nyugati peremterületével való kapcsolatait külön tanulményban közöltem: Szabadfalui József: Migráció és makkoltatás az Alföld keleti peremvidékén. Műveltség és Hagyomány X (1968) 55-84. 258 K. Nagy Sándor: Bihar megye földrajza. (Nagyvárad, 1886) 19, 37-38. 259 Borouszky Samu szerk.: Bihar vármegye és Nagyvárad. (Bp., 1901) 317. 320
