A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Néprajz - Szabadfalvi József: Az extenzív sertéstenyésztés emlékei Magyarországon

A sertésmakkoltatás gazdasági jelentősége - tehát - hosszú évszázadok során igen nagy volt. A makkot mint hasznos takarmányt még a legújabb állattenyésztési szakmunkák is számon tartják. Ennek igazolására csupán három, legújabb gazdasági munka, sőt egyetemi tankönyv idevonatkozó megállapítására utalok: Schandl József-Horn Artúr-Kertész Ferenc 1956-ban megjelent tankönyve külön kis fejezetben tárgyalja.

107 Számontartják értékes takarmányvoltát: A bükkmakk keményítő- és fehérjeértéke jóval magasabb mint a tölgymakknak. Egyébként mindkettő előkelő helyet foglal el tápérték tekintetében a szemestakarmányok között. Rendkívül nagy termések esetén daráját még a modern gazdaságok is forgalomba hozzák.

108 Érdemes egy rövid részt citálni az 1958-ban megjelent Mezőgazdasági Lexikonból: „Makkoltatás a tölgy-, cservagy bükkerdő makktermésének hasznosítása sertések legeltetésével. Ha kevés a makktermés, akkor futó-, ha sok a makktermés, akkor teljes 221.-ról beszélünk ...AM. ideje általában október november hónap. ...AM. a belterjes erdőgazdálkodásra való áttéréssel erősen háttérben szorult. Az időszakonként jelentkező bő makkterméseket maradéktalanul igyekszünk ma már begyűjteni.. . átadjuk a mezőgazdaságnak takarmánynak".

109 A sertésmakkoltatás szokásban volt mindazon a területeken, ahol erre a növényföldrajzi adottságok lehetőséget nyújtottak. A sertésmakkoltatás napjainkban már a múlté, hírét az emlékezeten kívül már csak a népművészet őrzi (5-6. kép). A továbbiakban vizsgáljuk meg a makkoltatást Nyugat-Magyarországról kelet felé haladva a történeti és a recens adatok alapján. Dunántúl A Bakony erdőségének legnagyobb része bükk, kisebb részben tölgy, illetőleg csertölgy, amely aljnövényzete miatt erdei pásztorkodásra igen alkalmas. Wallner Ernő szerint, a neolitikum óta lakott hegységben a sertésmakkoltatás a bronzkorig visszavezethető.

110 Az erdei sertéstartásra vonatkozó adatok - a magyarság esetében - a Bakonyban I. István király uralkodásáig visszavezethetők: 1036-ban a bakonybéli apátság alapítólevelében a sertéstenyésztést is engedélyezi.

111 Az apátság jogát IV. Béla 1246-ban újólag elismeri.

112 A tihanyi apátság 1055-ben keletkezett alapítólevele ló-, juh- és sertéstenyésztést említ. Szentgál is eredetileg kanászfalu,

113 s a németi és csepeli kanászokkal együtt emelik királyi vadászokká.

114 A 16-17. századi összeírásokban több község nél feljegyezték, hogy legelőjük az erdőben van (pl.: Ajka, 1563; Alásony, Csót, 1696.). Csetényben 1696-ban makkoltatás folyt. A nagyvázsonyiak is jó jövedelmet húztak a makkoltatásból, sertés- és marhalegeltetésből.

115 Bél Má107 Schandl Józset-Horn Artúr-Kertész Ferenc,- Sertéstenyésztés. (Bp., 1956) 110, 118, 231.; Schandl József: A sertés tenyésztése. (Bp., 1948) 63, 68. 108 Kralovánszky U. Pál-Török István: Sertéstenyésztés. (Bp., 1961) 83., 93. 109 Mezőgazdasági lexikon, (szerk. Muraközy Tamás) (Bp., 1958) II. 84. 110 Wallner Ernő: A Bakony erdőtakarójának átalakulása a XVIII. század végéig. Földr. Közi. LXIX (1941) 1. kk. 111 Fejér Georgius: i. m. I. 329.; III/1. 87. 112 Fejér Georgius: i. m. IV/1. 412. 113 Wenzel Gusztáv: i. m. 225. 114 Vajkai Aurél: Szentgál. Egy bakonyi falu néprajza. (Bp., 1959) 38.; Vajkai Aurél: A Bakony néprajza. (Bp., 1959) 40-41. 115 Vajkai Aurél: i. m. (A Bakony) 38. 302