A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)
Néprajz - Szabadfalvi József: Az extenzív sertéstenyésztés emlékei Magyarországon
tói gyarapszanak. 87 Ekkor indul meg nyugati irányba a sertésexport is. Há A Nagyalföldön a 14-15. században is a tölgyesekben és a mocsarakban nagyarányú sertéstartás folyt. „Az alföldi rétségekben szilaj kondákban tenyésztették a sertést... A réti disznók félvad kondákban éltek, gyakran vadkannal párosodtak ..." - írja Székely György. 89 A török hódoltság kora még fokozottabban elősegítette az extenzív sertéstenyésztés és az erdei makkoltatás fennmaradását. 90 A 16. sz. elejétől a 18. század végéig terjedő három évszázad sertéstartásáról, makkoltatásáról kitűnő adatokat sorakoztat fel Kovács Miklós 1962-ben megjelent tanulmányában. 91 A honismereti, de főképpen a gazdasági szakmunkák is számon tartják a sertésmakkoltatást, utalnak rá vagy leírják hasznát és gyakorlatát. Apátzai Csere János Magyar encyclopaediájáhan a következőket olvashatjuk: ,,A' bükk makk a' disznóknak az édesség kedvéért igen kedves: sőt a' Güzük, és az egereknek-is, kik sereggel mennek abba az erdőbe, a' hol ollyant éreznek." 92 Mitterpacher Lajos, Elementa rei rusticae ... с munkájában foglalkozik a sertésmakkoltatással és a makkon hizlalt disznó szalonnájával. 9 ' 1 Nagyváthy János 1791-ben a bükk makkról és a makkoltatásról így ír: ,,A' Bikk-makk sok-féle hasznaiért megérdemli а Termesztést. A' Sertés а Bikkmakkon hamar meg hizik, s' attól kedves izü húst kap. De а Szalonnája tsepegni fog, ha tsak а Makkolás után, vagy két Hétig nem kukuritzáztatik. Plinius olyan formán ir a' Bikk makk felől, hogy azt az Emberek- is eledelekre fordították. A' bizonyos, hogy az Erdő hátiak Borsod Vármegyében, hamu alatt sülve, sőt nyersenis, mint а Mogyorót kenyérrel meg-eszik. Én magam-is ettem eleget, és nem tapasztaltam megbóditó, vagy részegítő erejét, а mellyel, mind magát а Makkot, mind а belőle készített Olajat, frissiben méltán vádoljuk." M Hátrább a könyvében így nyilatkozik: „Itt a' Makkoltatást; és egyéb Hizlalások módját elhallgatom azért: mert minden tudja. ...A' Bikkmakkos Disznót, minekelőtte leölnék, 2-3 Hétig Kukoritzára fogjuk: mert különben а Szalonnája tsepegni fog." 9 ' A makkoltatást, a felhasználás rendjét, a bérelhetőséget egy 1821ben megjelent munkájában is említi. Azt írja, hogy a makkoltatásra legalkalmasabb a rácz disznó, ezek közül is az ún. citza. A siska, a mangulitza és a bagun viszont alkalmatlanabb. A bérletre bocsájtott makkos erdőt legalkalmasabb a sertések számának megfelelően kiadni. A felesleges erdőt kótyázás által kell bérbe adni. 9 " Igen figyelemre méltó Nagyváthy János 1836-ban megjelent könyvének alább közölt két idézete, amely a magyar sertéstenyésztés 19. sz. első felére vonatkozó képét hűen megrajzolja: „Minálunk kétképen tenyésztetik а sertést: 1. Vadon, vagy seregben. 2. Félvadon, vagy házaknál. A' házitenyésztés hazánkban, a' szükségnek sem felel meg, és minden esztendőben 87 Belényesy Márta: i. m. (Az állattartás...) 36-39, 53.; Agrártörténeti Szle. IV (1962) 574. 88 Éber Ernő: i. m. 40. 89 Székely György.- Vidéki termelőágak és az árukereskedelem Magyarországon. Agrártörténeti Szle. III (1961) 315. 90 Éber Ernő: i. m. 59.; Gaál László: i. m. 196. kk. 91 Kovács Miklós: Adatok a XVI-XVIII. század magyar állattartásának és tenyésztésének történetéhez. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei (Bp., 1962) 49-51, 56. kk. 92 Apátzai Tsere János: Magyar encyclopaedia. (Győr, 1803) 295. 93 Mitterpacher Ludovicus: Elementa rei rusticae in usum academiarum regni Hungáriáé Conscripta. (Buda, 1779-1894) II. 143. 94 Nagyváthy János: i. m. (Szorgalmatos . . .) II. 172-173. 95 Nagyváthy János: i. m. II. 524, 527. 96 Nagyváthy János: Magyar gazdatiszt. (Pest, 1821) 51, 56, 59, 103. 298
