A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Néprajz - Szabadfalvi József: Az extenzív sertéstenyésztés emlékei Magyarországon

Szabadfalvi Józseí Az extenzív sertéstenyésztés emlékei Magyarországon A magyarság sertéstenyésztését már a legelső okleveleink, all. századtól megemlítik. A legkorábbi oklevelek többsége egy-kétszáz évvel későbbi másolatban maradt ugyan meg, feltételezhető azonban, hogy az állattenyésztésre vonatkozó adatok nem későbbi bejegyzések, illetőleg a korabeli valóságnak megfelelő adatokat tükrözik. Nem feladatom a sertéstartás történeti forrásainak részletes ismertetése és elemzése, ezért itt csak néhány, korai adatot említek meg: 1015-ben I. István Pécsvárad monostorának 13 juhászt, 3 kanászt, 3 csikóst s ezekkel 120 lovat, 84 szarvasmarhát, 102 sertést és 92 kecskét adományozott.

1 1018-ban István bán a Szent Chrisogon kolostornak 20 igásökröt, 30 tehenet, 2 lovat, 32 sertést és 400 juhot adományozott.

2 István király 1037-ben a bakonybéli apátságot látta el állatállománnyal. A bakonybéli oklevélben a következőket olvashatjuk: „in sylva Bocon . . . Porcii quoqne Abbatis in eadem libere pascantur" (a Bakonyban az apát disznai szabadon legeljenek).

3 A tihanyi apátságnak megalapításakor, 1055-ben I. Endre 5 csikóst, 2 kanászt, 3 juhászt és 3 gulyást adományoz 100 szarvasmarhával, 700 juhval, 100 sertéssel és 34 lóval.

4 A százdi (Borsod m.) monostornak alapításakor, 1061 körül Péter comes, más javak között 500 juhot, 100 szarvasmarhát, 10 pár lovat és 220 sertést adományozott. 1075-ben Géza király a garamszentbenedeki apátságnak adományozza Doboz község 3 házát is azoknak a szolgáknak, akik az apátság sertéseit őrzik. Elrendelte azt is, hogy ahol a király sertései legeltethetők, ott az apátság sertései is szabadon járhatnak. Ali. századi sertéstartás intenzitására utal, hogy I. Endre király II. Henriknek, 1051-ben, más élelmiszerekkel együtt, 2000 oldal szalonnát is adományozott.

5 Ezt követően az okleveles híradások egyre gyarapszanak. A középkori okleveles források alapján megrajzolhatók a magyar sertéstenyésztés nagy központjai is. Ezek már a 11-14. század során kialakultak: A Bakonyban folytatott széles körű sertéstenyésztés már - mint az előbb láttuk - a 11. században megindult. A Zselicségben, I. László 30 telket 300 ser1 Fejér Georgius: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. (Buda, 1829) I. 297-302. 2 Fejér Georgius: i. m. I. 297-302. 3 Fejér Georgius: i. m. I. 329. 4 Fejér Georgius: i. m. I. 392-393. 5 Wenzel Gusztáv-. Árpádkori új okmánytár. (Pest, I860) I. 25.; Harikó Béla: Ősi magyar sertéseink. Tisia, II. (Debrecen, 1939) 331.; Gaál László: A magyar állattenyésztés múltja. (Bp., 1966) 63-87.; Herman Ottó: A magyarok nagy ősfoglalkozása. Előtanulmányok. (Budapest, 1909) 119. kk.,- enesei Dorner Béla: A sertés Magyarországban. (Bp., 1908) 3. kk. 283