A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Történelem - Kiss Sándor: A Debreceni Református Kollégium diákjai és professzorai 1849–1912

tssán iparos tanulók tömege fogadta őket nagy lelkesedéssel. (: Ennek a zandokcsoportnak egyik tagja itt él Debrecenben, Szécsényi István nyugdíjas Eormátus lelkész, aki szíves volt erre az útra vonatkozóan adatokkal szollni.:) Ugyanebben az évben régi óhaját fejezi ki ismételten az ifjúság. Egy emstáblát szeretne elhelyezni az oratórium falában, amely hirdesse, hogy 1849n annak falai között tartották az országgyűlést, azt az országgyűlést, amelyin a detronizációs törvényjavaslatot is megtárgyalták. Már 1899-ben beadja ifjúság kérését ebben az ügyben. A májusi egyházkerületi közgyűlés nem rkózik el a kérés teljesítése elől, annyival is inkább, mert a tanári kar is pártgolta a kérést, de úgy látszik, nem tartja alkalmasnak az időt, mert azzal az dokolással, hogy a diákság nem sokára szétoszlik, és az ünnepség előkészísére nincs elég idő, a megvalósítása elmarad. A kollégiumi ifjúság megisméIt kérésére az oratórium falában az emléktábla elhelyezése 1907. április 28i nagy ünnepség keretében megtörténik.

61 1909-ben nagy ünnepre készült a főiskolai ifjúság, amit azonban a Kolléum vezetőségének kívánságára el kellett halasztaniok.

62 A forradalmi helyzet lelődik, fel-fellobbannak a tüzek. Debrecenből 1903-tól 1910-ig több mint >00 ember vándorolt ki Amerikába. A munkásság helyzete egyre rosszabb. >12-ben Debrecen városában 9 sztrájk volt. A Kollégium igazgatója 1912 júusában sürgeti a vizsgák megtartását, hogy a diákok minél hamarabb hazaehessenek. Úgy vélekednek, talán így tudják legkönnyebben megakadályoz, nehogy a diákok politikai tüntetésbe keveredjenek.

63 A tanárok együtt éreznek a diákokkal, és ahogy csak tudják, védik, menk őket. Nem csoda, mert általában haladó szelleműek, s vannak közöttük, dk a szabadságharcban is részt vettek. Az egyik a Kollégiumnak már előbb kiváló tanára, Lugossy József, aki elárverezte minden ingóságát és beállt a jbreceni lovas nemzetőrcsapatba. Az Arad körüli táborban vett részt. A szaidságharc leverése után neki is bujdosnia kellett. 1850. október 19-én jelenik eg a Kollégiumban, ahol tanártársai örömmel köszöntik.

64 Csányi Dánielt, aki 1848-ban a Székelyföldre megy, hogy ott egy huszáreredet szervezzen, majd 1849-ben, mint mérnök a komáromi védművek munálatainak vezetését veszi át, a kapituláció után Debrecenbe jön és 1850 végén Főiskola fizikai tanszékére hívták meg. 1851. december 19-én a szabadságarcban való részvétele miatt elfogták és másfél évi vizsgálati fogság után 2 évi várbörtönre ítélték. Édesanyja kiszabadításáért folyamodik, amit Ba>gh Péter püspök pártoló ajánlással kísér, de kérését elutasítják. 1857-ben egyelmet kap, de tanári munkáját egyelőre nem folytathatja. Az egyházkerü!ti közgyűlés 1861-ben Csányi Dánielt, „ki a törvénytelen kormány - amint a atározat mondja - uralma alatt keblünkből elhurcoltatva fogságra vettetett" mari állásába visszahelyezi. A hét és fél évi fogság azonban annyira megiselte egészségi állapotát, hogy hat évi tanári működés után 42 éves korában íeghalt.

65 1 Akadémiai igazgatási iratok 457/1906-7., 569/1906-7. 2 Akad. tanárkari gyűl. jkve 1909/10. 6. sz. 3 Ua. 1912. jún. 12. 2. sz. - Komoróczy György: Debrecen város története. 1 Alföldi Hírlap 1848. 29. sz. Akad. tanárkari gyűl. jkve 1847-1851. 154. 5 Szinnyei Józseí: Magyar írók élete és munkái (Bp. 1893.) Egyházkerületi közgyűlési jkv 1856. aug. 54., 1857. márc. 40., 1861. okt. 43. sz. 261