A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Történelem - Varga Antal: Csuka Sámuel a „néplázasztó”

robbantott ki, s a Hajdú Társasághoz csatlakozottak az új vezetőséget kidobálták a városházáról.

19 A Hajdúkerület vezetői érezték a mozgalommal szembeni gyengeségüket, s félelmükben karhatalmat kértek segítségül a legveszélyesebb helyre, Szoboszlóra. Itt az ellenzék szilárdan kezében tartotta a hatalmat. 1825. január 11-én Illyési tábornok két lovas osztállyal és egy gyalogos századdal verte le a szoboszlai felkelést. A mozgalom vezetőit letartóztatták és Böszörménybe kísérték.

20 Majd a „Dóró Lárma" leverése után az egész Hajdúkerületből 140 ellenzéki vezetőt lázítás vádjával állították bíróság elé. A vádlottak közt Csuka Sámuel 109. rendbeli vádlottként szerepelt. Ellene a következő volt a vád: „Csuka Sámuel terheltetik azzal, hogy mikor ő nem is hajduíi, mégis magát azok közzé őgyelitette, azokat tsábitotta, s dolgukban járt együvé-másuvá, - nevezetesen Szoboszlóra, megfordult többször Dóránál. Somogyi Istvánnál."

21 Továbbiakban azzal is vádolták, hogy részese volt a nánási „lármás restaurátió"-nak.

22 Az eddigiekből is kiderül, hogy ez az egyszerű parasztember nagy bátorsággal vette fel a harcot az akkori hatalommal szemben, még a Hajdú Társaság vezetőinél is többre vállalkozott, mert azok csak a Kerülettel és a királyi biztossal álltak szembe, de Csuka a polgáriak „fellázasztása" által az egyházzal és a vármegyével is szembe került. Első elítélése után sem állott félre, másodízben is élére állt az akkor elhallgattatott polgári megmozdulásnak. Mint a szabolcsi alispán 1825. június 3-án kelt szenvedélyes hangú leveléből megtudjuk. Csuka újra „fellázasztotta" a polgáriakat. Az alispán kérte a főkapitányt, hogy mivel „az ilyen álnok, a népet Veszedelembe hozó gonosz emberek a Köz-Bátorságnak ártalmasok, a köznépnek pedig, akiktől magoknak Nyereséget tsikarnak ki, károsak lévén. . . méltóztasson ezen íráson megjegyzett Csukát Sámuelt jó móddal kéz alá vetetni, oly móddal, hogy ott a Polgáriak hozzá ne közelíthessenek."

2

* A főkapitány serény volt, mert már június 4-én ki is hallgatta az akkor 47 éves Csukát. Kétségbe vonta a család nemességét, és azt is, hogy Csuka volna a jogosan használt családi nevük. Úgy tudták parasztember és igazi családi nevük: Akasztott Kovács. Csuka önérzetesen és nyugodtan adta elő, hogy ők valóságos, armalista nemesek, a Szatmár megyei Szárazberek községből származtak. Kovácsoknak elődeik foglalkozása alapján nevezték őket. Akasztott Kovácsoknak pedig azért, „mert Eleinknek Bajok volt". A vallomás további részéből megtudjuk, hogy még május 25-én járt Polgáron, mert a vásáron Hornyák Istvántól lovat vett. Tagadta, hogy a gulyáson kívül lett volna más házánál, hogy házról házra járva lázította volna a polgári lakosokat. Mint vallja, előzőleg Fehértón is volt László Pál fiskális házánál nemesség igazoló perében. Ott megkérdezte az ügyvédtől, hogy mit tárgyaltak Szabolcs megye legutóbbi közgyűlésén és hogy lesz-e tisztújítás. Az ügyvéd 19 HBL „Dóró Lárma" cím alatt szereplő iratanyag, mely a hajdú városokban a 19. század húszas éveiben lezajlott Hajdú Társaság Jussai elnevezésű mozgalom peranyagát tartalmazza. 20 Komonyiné i. m. 34. 21 HBL Dóró Lárma с iratok 4c/28. sz. melléklete. 22 Uo. 32. sz. melléklet. 23 HBL Hajdúker. ir. 1825. évi Fasc. 4. No. 41. 244