A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Régészet, Ókortudomány - Csorba Csaba: Posta Béla kolozsvári régészeti iskolája és a „Dolgozatok”

A „Dolgozatok"-ban közölt kisebb - a fentiekben tárgyalt témakörökbe nem tar­tozó - munkák is egy-egy adattal gazdagították Erdély múltjáról való tudásunkat. 171 Külön hely illeti meg Orient Gyulának a múzeumba gyűjtött gyógyszerészeti anyagról írt ismertetését, melyről már fentebb említést tettünk. 172 A középkori anyaggal foglalkozó tárgyalt tanulmányokat végigtekintve úgy vél­jük, hogy ezekben találhatók Posta Bélának és iskolájának talán legalapvetőbb alko­tásai. A középkor szinte minden fontosabb területére találunk vonatkozó cikket a „Dolgozatokéban, amelyek alapjaivá válhattak volna nemcsak az erdélyi, hanem az egész magyar kutatásnak is. Posta Béla valamennyi közleménye egy-egy tárgykör feldolgozásának alapvető módszertani kézikönyve lehetne. V. Célunk az volt, hogy a kolozsvári régészeti intézet tevékenységének főleg 1910 és 1919 közé eső időszakát világítsuk meg, hogy milyen módszerrel mi­lyen eredményeket értek el Erdély múltjának kutatásában. Posta Bélának és három legnagyobb tanítványának munkásságára tértünk ki főleg. Roska Mártonéra, aki a paleolitikumtól az Árpád-korig minden kor­szak vizsgálatában maradandót alkotott és néprajzi gyűjtése alapvető. Kovács Istvánéra, akinek munkássága csaknem olyan nagy időhatárok között mozog, mint Roskáé és az általa elért eredmények a honfoglalás- és népvándorláskor régészetének egyik legnagyobb kutatójává teszik. Talán Posta Béla mellett - bár nem áll szándékunkban semmiféle értéksorrendet adni - őt tarthatjuk a századeleji erdélyi kutatás legtöbb újat hozó, módszereiben és eredményei jelentőségében legkiemelkedőbb alakjának. Buday Árpád életműve méltán sorolható Roskáé és Kovács Istváné mellé. Feliratos emlékeink feldolgozása terén úttörő jelentőségű munkát végzett. Nem rajta múlt, hogy az általa - helyesen - olyan fontosnak tartott rendszeres limeskutatásokat nem sikerült megszervezni. Eléggé sajnálatos, hogy a Posta Béla iskoláról egészében és főleg Posta és Kovács István eredményeiről a jelenlegi magyar és az erdélyi román kutatás szinte tudomást sem vesz. 173 Holott századunk elején a magyar régészet hajtó­erejét, előrevivő motorját nem a budapesti, hanem az erdélyi régészeti kör kép­viselte. Később Szegeden a Pdsía-tanítvány Buday Árpád alakította ki azt a tu­dományos központot, amely jelentőségében vetekedett a fővárosival, s ahon­nan a magyar régészeti kutatásnak több megújítója kikerült. Köszönetet mondunk László Gyula professzornak, aki figyelmünket a Pos­ta Béla vezette kör kutatásainak fontosságára fölhívta és munkánkban taná­csaival és adatközlésekkel segítségünkre volt. Hálával és tisztelettel tartozunk Banner János professzornak, hogy szemé­lyes élményeinek elmondásával emberileg is közelebb hozta nagy elődeinket hozzánk és sok értékes adalékot nyújtott a korszak képének megrajzolásához. 171 Oltármegrendelés - Kelemen 1916/2. 175-176. Címertan - Sándor 1917. 204-214. Képírás - Kelemen 1916/3. 165. Sírkövek - Sándor 1913. 199-216. 172 Orient 1918. 217-300. 173 Condurachi 1964. 32. Posta Bélát éppen csak megemlíti kutatástörténetében. Az egész korábbi román kutatás negligálta a Pósía-iskola munkásságát - talán politikai okok miatt, amelyek azonban az igazi tudománytól idegenek. 141

Next

/
Thumbnails
Contents