A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Régészet, Ókortudomány - Csorba Csaba: Posta Béla kolozsvári régészeti iskolája és a „Dolgozatok”

Kerekes Zoltán az eurázsiai karavánkereskedelem útjairól írt figyelemreméltó cikket.

162 Az iparművészet, az ötvösség területén is Posta Béla alapvető módszertani műveivel találkozunk. Fenti tudományágak művelését tárgyi és írásos források együttes feldolgozásával képzelte el: „. . . erősen érezzük hiányát hazai közép- és újabb kori régészeti és művészettörténeti tanulmányainknál olyan levéltári kutatásoknak és főképpen az ilyen kutatások eredményeképpen jelentkező közleményeknek, amelyek hazánknak művészeti és iparművészeti emlékeire vonatkoznak .. ."

163 Hogy ez nemcsak szólam volt nála, a lúdvégi egyház meglevő edényeinek és az azokról készült régi lajstromnak egyeztetésével kitűnő példáját adta.

164 Szerkesztéses módszere a fentieknél is és a vízaknai kehely vizsgálatánál

161

' is megbízható eredményekre vezetett. A minél több irányú megfigyelést igénylő eljárásokat alkalmazó Posta Béla erősen idegenkedett a merev tipológiai felfogástól: „... egy nemzet életének nagyon jellegzetes és fontos eredményekre vezető jelenségei azok a művelődéstörténeti vonások is, amelyek művészetében és iparmúvészetében jelentkeztek és ha ezeket a vonásokat igaz valóságuk szerint akarjuk értékelni, úgy a stilisztikus szempontok mérlegelésével tisztán nem lehet beérnünk .. ."

1GC A középkori fémművesség köréből megjelent többi tanulmány az előbbiek mellett nem nagy fontosságú.

167 A középkori erdélyi építészet emlékeiről a Posta Béla-iskola tagjai nem jelentettek meg értekezést a „Dolgozatok"-ban. De azért más kutatók ilyen jellegű tanulmányainak is biztosítottak helyet. Ezek a cikkek többnyire az akkor szokásos művészettörténeti módszerekkel vizsgálták az egyes erdélyi templomokat.

168 Az almaréki templom leírása mint adatközlő mű jelentős, különösen a falfestmények miatt.

169 Ugyanez mondható el Nagysink környéki megerősített templomokat bemutató tanulmányról.

1

'

0 Az utóbbi tartalmaz néhány érdekes fejtegetést, de pl. szerzője nem figyelt fel arra a hazánban szokatlan tényre, hogy a templomok tornya milyen szokatlanul nagyméretű (szélessége elérte a hajóét) a templom egészéhez viszonyítva az általa vizsgált emlékeknél. Továbbá az erődítettség kérdését is eléggé egysíkúan fogta fel, egyes részletekre nem kereste a magyarázatot. Mindenesetre a fenti közlemények - noha a mai követelményeknek már nem felelnek meg -, mint adatközlések, ma is jól használhatók és megírásuk idején a kor színvonalán álltak. 162 Kerekes 1919. 30-65. régészeti adatokat nem használt, csak írásos forrásokat. 163 Posta 1916/2. 123. 164 Posta uo. 120/2. 123. 165 Posta 1915. 141-191. A szerkesztéseknél egy döntő módszertani elemre hívta fel a figyelmet: „Középkori jellegű műtárgyról lévén szó, természetes, hogy a középkori hosszúság mértékét alkalmazták akkor, amikor annak rajzát megalkották. Azoknak a méreteknek tehát, amelyek e kelyhen jelentőséggel bírnak, beléje kell illeniök a középkorban használatos hosszúság mértékeknek . . . felhasználásából nyerhető adatok közé ..." - vagyis ha a szerkesztést igazolni akarjuk, nekünk is középkori mértékegységekkel kell számolnunk! 166 Posta 1916/2. 123. 167 Ónjegyek - Csányi 1919. 88-101. Éremlelet - Magoss 1911. 126. 168 Halaváts 1916. 134-157. Róth 1912. 128-173. Kelemen 1916/1. 100-117. - székelyföldi unitárius „templom-kastélyok". Kővári 1914. 450-454. - Vajdahunyad, rk. templom középkori szentélye. 169 Róth 1912. 128-173. 170 Halaváts 1916. 134-157. 140