A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Régészet, Ókortudomány - Csorba Csaba: Posta Béla kolozsvári régészeti iskolája és a „Dolgozatok”

összevetette az anyagot a külföldi analógiákkal és próbálta az európai fejlődésbe belehelyezni a barlangot. Egyben a magyarországi leletek kritikáját is adta kronológiai szempontból.

92 A barlangásatási módszeréről - amely korában feltétlenül fejlettnek számított egy Kaífic-tanulmányhoz írt recenziójából kaphatjuk a legteljesebb képet.

93 Nemcsak erdélyi kérdésekkel foglalkozott, hanem a kassai Rákóczi Múzeum gyűjteményének néhány őskőkori darabját is feldolgozta.

94 Természetesen egyetlen erdélyi ásatás, begyúlt szórványok, gyűjtemények egyes darabjai még nem tették lehetővé, hogy az 1919-ig történt kutatások alapján Erdély ősés középső kőkorának képe tisztázódjon. Üjkőkorí ásatásról - bár folytatott ilyeneket (pl. Apahidán, Tasnádon, Tordoson)

95 - a „Dolgozatok"-ban nem találunk cikket. Az eneolítikum kutatásában annál kiemelkedőbb eredmények születtek.

96 Gondolunk itt elsősorban László Ferenc mintaszerű és alapvető erősdi és általában háromszéki kutatásaira.

97 Mit sem von le a kitűnő kutató érdemeiből az, hogy az Erősd-Tiszkhegy-i telepet az akkor „divatos" premykénei elnevezéssel korszakolta. Pontos rétegtani megfigyelései, színes (!) metszete, a gondosan szétválogatott leletanyag lehetővé tették a későbbi kutatás számára, hogy a kormeghatározást módosítsa és a telep rétegei alapján több lelőhely kronológiai helyzete tisztázható lett. Különösen kitűnően használhatók - az akkori magyar kutatásban oly ritka rétegfényképei. A tudományos szempontból kedvezőtlenebb kutatóárkos módszer helyett a területet szelvényekre osztva ásatott. Alkalmas helyeken függőleges metszeteket készített, nemcsak egyes szakaszokról, hanem összefüggő metszetet is az egész telepről. Alaprajzai is jó részletmegfigyelésekről és nagy gondosságról tanúskodnak. Az erősdi feltárásra már munka közben felfigyeltek, így több szakember is megtekintette, nemcsak magyarok (Posta Béla, Kovács István, Roska Márton, Nagy Géza, Márton Lajos stb.), hanem Kossina is.

98 László Ferenc a mélyítést az őstalajig folytatta, néhol még abba is belevágott. A tűzhelyeket gondosan átmetszette és fényképet, ill. rajzot közölt róluk. A cölöplyukak mélységét táblázaton tüntette fel. Az előkerült házmaradványok eredeti képét néprajzi párhuzamok alapján próbálta meghatározni. A leletanyagot gondosan leírta és képen közölte. A tűzhelyeket úgy bontotta ki, ill. metszette át, hogy szerkezetük a fényképen pontosan megfigyelhető volt. A fényképezés adta lehetőségek olyan mértékű kihasználása figyelhető meg nála, amelyen sok vonatkozásban még a mai kutatás sem lépett túl. A háromszéki telepeket feldolgozó tanulmánya is máig értékesíthető adatokat tartalmaz.

99 Kisebb jelentőségű az erősdinéi a korpádi telep, amelyet Kovács István László Ferencéhez hasonló gondossággal, ugyancsak szelvényező módszerrel tárt fel, s lénye92 Roska 1912/5. 201-237. 93 Roska 1915/3. 120-123. 94 Roska 1914/1. 1-8. 95 Orosz Endre 1902. 402-405. Roska 1910. 354-361. Posta 1910/3. 435-436. 96 László 1914. 279-386. 97 László 1911. 175-226. 98 László 1914. 285. 99 László 1911. 175-226. 9* 131