A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Régészet, Ókortudomány - Mesterházy Károly: Avarkori csonttégelyek

Fettich a győri példányt sípnak gondolta.

12 László Gyula a mokrini darabot írtartó tégelynek határozta meg, Fettich nyomán rekonstruálta zárószerkezetét és viselési módját. Meghatározása szerint a henger szélesebb végét lapos fadugóval zárták el és fa vagy csontszeggel rögzítették. A keskenyebb végen csontdugó volt, melyet úgy erősítettek a hengerhez, hogy a keskenyebb végen levő két lyukból a csont vagy fadugón keresztül vezették a szíj vagy más anyagból készült függesztőt és ezek segítségével viselték az övön. László Gyula szerint az ilyen szerkezetnek csak függesztve való viseléskor van értelme.

13 Kovrig Ilona az alattyáni és jánoshidai példányokkal kapcsolatban a legvalószínűbbnek látszó feltevéseket felsorolja és inkább sótartónak véli őket.

1

'

1 Az eddigi véleményekkel ellentétes nézetet vall Csallány Dezső. Egyetlen leletegyüttes alapján, ahol gyermeksírban került elő, s a tárgy mellett csörgő is volt a sírban csörgőszárnak határozta meg őket. Elképzelése szerint az összes eddigi rekonstrukció teljesen rossz és helytelen. A szeged-kundombi 218. számú gyermeksírban a csonthenger „alsó szűkebb nyílású végénél akasztó füles gömb alakú bronzcsörgő feküdt". Ebből az egyetlen és teljesen véletlen leletkörülményből rekonstruál és magyaráz olyan viselési módot, amely minden más in situ megfigyeléssel ellenkezik. Móra Ferenc néprajzi megfigyelését használja fel, mely szerint a gyermekek jelenlétének ellenőrzésére szolgáló és a nyakba vagy övre akasztott csörgő szokása a szegedi tanyavilágban még a harmincas években is megvolt. Az általa csörgőszárnak tartott henger szélesebb végével volna az övre vagy nyakba erősítve, és keskenyebb végére lenne egy másik szíjjal a csörgő kötve.

15 Csallány rekonstrukciója azonban teljesen önkényes. Meghatározásának gyengéit a következőkben látjuk: 1) nem bizonyítható a csörgők és csonttárgyak összetartozása, 2) az esetek, többségében nem gyermeksírokból kerültek elő, 3) teljesen célszerűtlen a csörgőket egy jóval nagyobb csonthengerre felfüggesztve viselni, 4) a tárgyak zömének szerkezete kizárja ennek a rekonstrukciónak a lehetőségét. E tárgyak viseletének és szerepének meghatározására a sírban való helyzetükből és az egyes darabok szerkezeti sajátosságaiból kell kiindulnunk. A hitelesen feltárt és jól megfigyelt csonthengerek száma nagyon kicsi és a sírban való helyzete egyáltalán nem mutat egységes képet. Az övről való lecsüngő viseletre engednek következtetni a szeged-kundombi, a győri és talán a mokrini darabok. Az alattyáni henger már más fajta viselési módot is enged feltételezni. Az övre való felerősítésnek is különböző lehetett a módja. Részben olyan függesztett viselési módot kell elképzelni, amilyent László Gyula határozott meg a mokrini darabbal kapcsolatban. Itt csupán annyit kell megemlítenünk, hogy a Lászlónál szereplő csont tubuszáró gomb teljes hosszában és keresztben is át van fúrva, így nem lehetett a tubus zárója. Természetesen nem lehetett csont csörgő sem, mint ahogy Csallány véli.

16 A biharkeresztesi henger szerkezete egy más fajta viselési módot tételez fel. Lehetséges, hogy a hengert testének közepén szíjjal megkötötték és így függött az övről. 12 Fettich: i. m. 23. 13 László: i. m. 7., Marosi Arnold-Fettich Nándor: Dunapentelei avar sírleletek. Archeológia Hungarica XVIII. (1936.) 45. 14 Kovrig: i. m. 160. 15 Csallány: i. m. 61-71. 16 Csallány: i. m. 66-68. 8 Déri Múzeum évkönyve 113