A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Természettudomány - Fintha István–Aradi Csaba: A debreceni Nagyerdő madárvilága

2. Öreg, akáccal kevert tölgyesek állománya Nagyjában az előző típus ismérveit mutatja, azzal a különbséggel, hogy annál jóval faj szegényebb. A ritkább lakottságért az elegyesen előforduló akác okolható, mely fafaj alig nyújt fészkelési lehetőséget ebben az antropogén eredetű erdőrészben. Viszonylag kis területe a Szanatóriumtól északra fekszik. 3. Akácosok Szintén két alcsoportra különülnek, aszerint, hogy aljnövényzetük milyen sűrű. a) Csupasz aljúak. Aljnövényzetük nyár végéig abszolút dominánssá váló Urtica dioica, vagy összefüggő Bromus sterilis szőnyeg. Legritkábban találhatunk bennük fészket. Nem kevéssé találó elnevezéssel ornithológiai vákuumnak mondhatjuk az ilyen állományokat. b) Bokros aljúak. Több faj telepszik meg itt, a változó sűrűségben álló Sambucus bokrokon (pinty, fekete rigó, énekes rigó, tövisszúró gébics). A dúsabb aljnövényzet hatással van a magasabb szintek fészkelőire is, közülük többet idecsal (sárgarigó, szarka, vércsék). E típus leginkább lakott formái azok, hol a komló sűrű szövedékével a fákat végig befutja, összefonódó ágaival egyik fától a másikig nyúlva jó rejteket biztosít sok madárnak, melyek tovább növelik az egyébként szegényes cönózis fajszámát (poszáták). Az akácosok a Nagyerdő területéből 40%-kal részesednek. 4. Fiatal tölgyes Az embermagasságnál erősebb tölgy-cserjés már kedvező lehetőségeket ad azoknak a fajoknak, melyek más cönózisokból kiszorultak, vagy az erdőirfcások miatt korábbi fészkelőterületük megszűnt és válogatás nélkül, minden állományban megtelepszenek. (Ilyenek a gerle, szajkó, kevesebb énekes- és fekete rigó, valamint a tövisszúró gébics, mely a kisebb, alacsonyabb ültetvények csaknem egyedüli fészkelője). E típus ugyancsak megfelelő védelmet biztosít a földön fészkelő fajoknak. (3. kép.) 5. Mezei juhar, nyáriakkal keverve Alig maradt a Nagyerdőben ebből az érdekes típusból, melynek madársűrűsége vetekedett a sűrű bozótos tölgyesével. A juhar törzsén több a vékony hajtásokból alakuló, bokrosodó rész, az ágak között sok a fészeképítésre alkalmas villa, a girbe-gurba fák odúban gazdagok. Legtöbb itt a pinty, de bőven vannak odúlakók is (banka, cinegék, seregély, rozsdafarkúak), és a nyárfa termését jól hasznosító füzikék megtelepedését leginkább ilyen állományban láttuk. 11