A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Régészet, Ókortudomány - Balla Lajos: A Severusok és Dácia

Figyelembe véve még a szenátori és lovagi tisztségviselők kb. 198 és 209 között megélénkülő feliratállítását,

48 felvethető, hogy a császár 200 körül nagyszabású intézkedéseket foganatosított a trés Daciae védelmének megerősítésére. Az első Severi salusáért emelt kőemlékek feltűnően nagy száma és Septimius Severus városszervezései (ld. lentebb) azt mindenesetre egyértelműen tanúsítják, hogy a kormányzat ezekben az években legalábbis fokozott figyelmet fordított a tartományra. Mindez részben kétségkívül az exercitus Dacicus kivételes polgárháborús szolgálataival, s a provincia sajátos katonai helyzetével magyarázható. Á dunai tartományok térségében a III. század elején egy viszonylag békés időszak vette kezdetét, amely kisebb megszakításokkal egészen a Severuskor végéig tartott.

49 Ha voltak is a határok mentén háborús összecsapások, ezek a provinciák életére kevéssé vagy egyáltalán nem gyakoroltak hatást. Fontos gazdasági tényezőként kell számításba venni, hogy a hadjáratokban résztvett csapatok jelentős mennyiségű donatívum-ban részesültek, továbbá az első Severi zsoldemeléseit, s azt a körülményt, hogy az említett - 200 körűire datálható - katonai jellegű építkezések révén feltehetően szintén nagy mennyiségű pénz áramlott a tartományba.

50 Septimius Severus több új városi szervezetet hozott létre Dáciában, s legalább részben az ő politikájával hozhatók összefüggésbe azok az intézkedések, amelyek a bányakincsek hatékonyabb kihasználását célozták, s ugyanakkor kedvező lehetőséget nyújtottak az üzletemberek számára ill. fellendítették az üzleti életet. A polgárháborúk és a 2. parthus hadjárat lezárulását követően Dáciában is kialakultak egy új „prosperitás" „külső" feltételei. Caracalla egyeduralma idején a dunai tartománycsoport ismét a császári kormányzat érdeklődésének előterébe került, ami nem magyarázható kizárólag a 212 és 214 között lezajlott háborús eseményekkel.

51 A császár pannóniai meg dáciai szemleútjának - követlenül a keleti felvonulás előtt - határozott társadalmi és katonapolitikai célkitűzései lehettek, így a változatlanul elsőrendű politikai tényezőnek számító dunai seregek hűségének biztosítása.

5- Erdély. CIL III 1564 (III. szd. eleje), A. Stein, i. m. 79. (?198-209), Dacia I., 249, 1. sz. (209-211?), CIL III 1399 (200-201), CIL III 1127 (200 к.), Arh. Mold. 2-3 (1964) 301. (209-211?), Dolgozatok II, 1911. 269, 7. sz. (198-209), CIL III 1340 (198-209), 1343, vö. N. Gostar, Analele Stiinfifice . . . (12. j.) 93 skk. (198-209), CIL III 1377 (III. szd. eleje), Sargetia 2 (1941) 119, 1. sz. (204), CIL III 1375 (198-209), Apulum IUI. (1961) 105, 13. sz., CIL III 14479 (7741) [205 к.], CIL III 1099 (198-209?), CIL III 7647 (6250, 6251) [202-205], CIL III 821 (198-209?), CIL III 1453 (198-209?), CIL III 1016 (198-211), CIL III 1174 (204), CIL III 1308 (200), AE 1960, 225. (198-209), CIL III 1602 (201. aug. 25.); 1. még CIL III 14216

3 (198-209), CIL III 1439 (198-209), stb. 48 L. a helytartók A. Steinnél, i. m. 56 skk., összeállított feliratait; I. I. Russu, SCIV 19 (1968) 667 skk., vö. még a 47. jegyzetben id. feliratokat. 49 Vö. Pannónia vonatkozásában /. Fitz, i. m. (35. j.) 96 skk. - Dáciára: C. Daicoviciu, i. m. (44. j.) 237 skk.; D. Tudor, i. m. (18. j.) 47 skk. 50 L. M. Platnauer, i. m. 163 sk., M. Rostovtzetí, i. m. 401 skk., kül. 403, 711, n. 12.; G. Walser-Th. Pekáry, i. m. 8, 73. - A dáciai pénzforgalomra: I. Winkler, AMN 1 (1964) 215 skk. (Porolissum), uő., AMN 2 (1965) 215 skk., Wissenschaftliche Zeitschrift der Humboldt-Universität zu Berlin, Gos. u. Spr. wiss. Reihe 11 (1962) 617 skk. (Apulum) ; Studien zur Geschichte und Philosophie des Altertums. Szerk. Harmatta J. (Bp. 1968) 361 skk. (kelet-balkáni és orientális pénzek Dáciában). 51 A harcokról részletesen: J. Fitz, i. m. (35. j.) 98 skk.; C. Daicoviciu, i. m. (44. j.) 237 skk.; D. Tudor, i. m. (18. j.) 48 skk. 52 Vö. C. Daicoviciu, i. m. 241. - Figyelmet érdemel, hogy a császár a keleti hadjárat idejére legkipróbáltabb híveit állította a dunai tartományok élére: /. Fitz, Alba Regia 6-7 (1965-66) [Székesfehérvár, 1966] 204 sk.

; uő., Acta Ant. Hung. 11 (1963) 287 skk. 95