A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Sárdy Lóránt: Az „Ecce homo” – Munkácsy Mihály festményének – restaurálása

Sárdy Lóránt Az „Ecce homo" — Munkácsy Mihály festményének — restaurálása Munkácsy Mihály, nagyméretű alkotásának az „Ecce homo"-nak restaurálására, 1968. évben került sor, a Déri Múzeum Munkácsy termében. A múzeum tulajdonát képező festmény restaurálási munkálatait a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának kijelölésével, Sárdy Brutus és Sárdy Lóránt festőművész, restaurátorok végezték (a Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatósága, Déri Múzeum személyes felkérésére). Mielőtt rátérnénk a festmény restaurálásának leírására és foglalkoznánk a képpel kapcsolatos, ellentétes szakmai álláspontokkal, s szükséges tudományos vizsgálatok eredményeinek összegezésével, valamint a restaurálás során előkerült, Munkácsy ecsetétől származó művészi és technikai változtatásokkal, szükségesnek tartjuk a festmény történetének rövid ismertetését. Munkácsy Mihály az „Ecce homo" problémájával, már az 1890-es évek elején kezd foglalkozni. Ekkor születik meg benne a festmény gondolata. Tudomásunk szerint, három vázlatot, négy olaj részlettanulmányt, 17 toll, ceruza és kréta tanulmányrajzot, valamint vázlatkönyvében 71 részlet vázlatot készít az „Ecce homo"-hoz. Ezt követően egy színvázlatot — az úgynevezett, Malonyai félét — és 1895-ben egy 165 X 219 cm nagyságú kartonvázlatot fest. Még ez évben hozzáfog a mű végleges kialakításához. Á festményhez, festészeti anyagszállítója, Alan Hardy, több, mint 26 m

2 felületű monumentális vásznat állít fel, melyen Munkácsy hét hónap megfeszített munkájával, szinte erejének utolsó összeszedésével, 1896-ban készíti el a Krisztus trilógia harmadik képét és egyben utolsó alkotását is. Ebben az időben Munkácsy, már súlyos beteg. Többé ecsetet nem vesz a kezébe. A kép befejezésének biztatója, Munkácsy ösztönzője, Kádár Gábor volt. 0 a vezetője annak a magyar társaságnak, mely célul tűzte ki a mű értékesítését és hazai bemutatását. Egyébként, Kádár műtermében készült az „Ecce homo" első rézkarc reprodukálása. A művet színes reprodukciókban is ő sokszorosítja. Az 1896. évi millenneumi ünnepségek alkalmával, melyen maga Munkácsy is részt vett, a mű Budapesten kiállításra került. Ezt követően világkörüli bemutatóútra vitték, melynek főbb állomásai: Bécs, Bruxelles, London stb. A festmény a későbbiek folyamán amerikai magánkézbe került, és így az Egyesült Államokba, hol ezidőben, már Munkácsy több, jelentős fő műve is megtalálható. Itt vásárolta meg Déri Frigyes a magyar származású bécsi selyemgyáros gyűjteménye számára. Gyűjteményének Debrecen városának adományozásával — az 1920. október 20-án kelt ajándékozási szerződéssel — az „Ecce homo" ismét Magyarországra került. Végleges elhelyezéséig a budapesti Műcsarnokban volt letétben. Itt, 1925ben a Tavaszi Kiállításon ismét bemutatták a hazai közönségnek. 1930. február 24-én érkezett meg a festmény Debrecen városába. Végleges elhelyezést nyert a Déri Múzeum külön e célra épült kiállítási helyiségében az 635