A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Sz. Szabó László: Adalékok a Debreceni Városi Könyvtár működésének múzeumi éveihez (1928–1944)

Surányi, Makkai, Tabéry, Nyirő neveivel többször találkozni. Máshelyen azt hangsúlyozzák, hogy a fiatalok szeretik a romantikát, ezért szívesen olvasnak Dumas, Makkai Sándor, Móra Ferenc, Szántó György, Zilahy Lajos, Móricz Zsigmond, Komáromi János, Földi Mihály, Tamási Áron, Nyirő József, Körmendi Ferenc, Babay József, Harsányi Zsolt műveiből. Az 1936-os jelentés hangsúlyozza, hogy a könyvtárat a város minden rétege szívesen veszi igénybe, a kölcsönzőt éppen úgy, mint az olvasótermet. A legaktívabb olvasóréteg mégis a középiskolai diákság, az olvasóterembe közülük járnak a legtöbben. Az egyetemi hallgatók is szépszámmal megjelennek. A diákság dolgozatai megírásához, a felkészüléshez talál kézikönyv irodalmat. A középréteg a kölcsönzőt látogatja inkább, s szívesen olvas újabb történelmi regényeket: Gulácsy, Bánffy, Surányi, Móricz, Makkai műveit, az erdélyi írók közül főként Tamásit, Tabéryt, Nyirőt. A külföldi klasszikusokat a tanárok és tanítók keresik elsősorban — olvashatjuk tovább a jelentésből. Ezek közül Dumas, Shakespeare, Tolsztoj a legkeresettebb. Szívesen olvassák az útleírásokat, de magyar nyelven. A kevés számú idegen nyelvű mű forgalmazása már ritkább és egy egészen szűk réteget érint csupán. A Városi Könyvtár könyvforgalma hazai viszonylatban az átlagosnál magasabb, ha a nyugat európai nyilvános közkönyvtárak viszonylatában le is marad. E viszonylagos debreceni siker a már említett liberálisabb vezetéssel és könyvgyarapító politikával magyarázható. Ecsedi nyíltan hangoztatta: a könyvtár az olvasókért van. S ha nem tűzött célként a könyvtár dolgozói elé különleges könyvtárpedagógiai feladatokat, a legmesszebbmenőbb „alázatosságot" és udvariasságot követelte meg tőlük az olvasók iránt. 1934. november 4-i dátummal a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségének írott levelében a forgalom növelésének feltételeiről írva, az alábbiakat olvashatjuk: „Végül a könyvtár gyakorlott hivatalnok-női a kölcsönzők szellemi nívójának megfelelő könyvet mindig készséggel ajánlanak a tanácstalannak. Nem kismértékben segíti elő a forgalmat az, hogy a könyvtár igazgatósága minden irodalmi értékű magyar könyvet igyekszik megjelenése után rögtön legalább egy példányban megszerezni. A külföldi irodalmi termékeket a költségekhez mérten a szakértők meghallgatása után szintén szépszámmal szereztük be." Majd tovább folytatva ezeket írja: „Általában kívánatos volna, ha úgy ennél, mint más hazai könyvtáraknál a gyarapítás növelése végett, a Magyar Királyi Kormányzat nagyobb összeggel jönne a segítségünkre, sőt emellett mint régen szokásban volt egyes kiváló irodalmi magyar terméket ingyen, vagy pedig nagyon leszállított áron küldene a könyvtárnak. Tapasztalásból mondhatom, hogy a magyar nép szeret olvasni. Olvasó mindig van, csak jó könyv legyen elég és a bürokrácia ne nehezítse meg a könyvek használatát." Hogy kik ezek az olvasók, akik mindig vannak, tudjuk. Hogy mit is ért jó könyvön, nem tisztázódik, öntudattal állapítja azonban meg: „Debrecen sz. kir. város közművelődési könyvtárának forgalma a vidéki városok könyvtárhálózatához viszonyítva első helyen áll. Ezt a szép forgalmat azáltal tudtuk elérni, hogy könyvtárunkat Debrecen városának minden rendű és rangú lakosa díjtalanul használhatja. Az olvasók és kölcsönzők kiszolgálása minden adminisztratív nehézségek félretételével a legfigyelmesebben és a leggyorsabban történik."

11 11. Ecsedi István levele a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelőségéhez. Déri Múzeum Irattára 595./1934. november 4. 626