A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Sz. Szabó László: Adalékok a Debreceni Városi Könyvtár működésének múzeumi éveihez (1928–1944)

b) A könyvtár olvasói, az olvasási igény és a könyvforgalom alakulása A debreceni városi közművelődési könyvtár olvasóinak foglalkozási megoszlása meglehetősen egyenetlen volt a múzeumban töltött években. A könyvtár olvasói a város valamennyi osztályából és rétegéből verbuválódtak ugyan, megoszlásuk azonban az olvasótáboron belül nagy különbségeket mutatott, melyet az alábbi számok jól példáznak: Munkás 3,43% Gazdálkodó 1,94% Értelmiségi 11,78% Tanuló 34,06% Háztartásbeli 14,46% Nyugdíjas 4,44% Iparos 5,47% Kereskedő 7,75% Egyéb 16,67% Az összolvasók 2,67%-a kétszer, vagy többször is beiratkozott. Evenként — mint arra már utaltam — nem írták újra az olvasókat. Átlagban az egy évre eső növekedés 560—600 fő volt. Ezzel szemben a lemorzsolódások éves átlaga kb. 50—60 főre tehető. 1932-ben a Városi Könyvtár 2520 fős olvasólétszáma a lakosság összlétszámának csupán alig több mint 2%-a volt. (Csábítanak ezek a számok a ma Debrecenének közművelődési könyvtárkultúrájával való összevetésére. A két világháború 25 esztendeje szükséges ahhoz, hogy összesen annyi olvasót tudjon toborozni a Közművelődési Könyvtár, mint jelenünkben egyetlen évben a Hajdú-Bihar megyei Könyvtár és a MJ. Városi Könytárhálózat együttesen egy év alatt: 14 000 főt. Ez a szocialista társadalom és könyvtárkultúra fölényéből természetesen adódik. Hiszen jelenleg a két könyvtár olvasólétszámának alapján a lakosságnak mintegy 11 %-a a tanácsi Közművelődési Könyvtárhálózat olvasója Debrecenben, mintegy 10%-kal több mint 1932-ben volt.) A foglalkozási megoszlásból kitűnik, hogy a dolgozó osztályok; a munkásság és a parasztság legkevésbé részesült a könyvtárkultúra javaiból. Nemcsak akkor szembetűnő ez, ha ez összolvasók százalékos arányában vizsgáljuk e két osztály részesedését, hanem akkor is, ha a lakosság összlétszámához viszonyítunk. Mindkét megközelítés igazolja Földes Ferenc közismert művében leírt szomorú adatainak hitelességét, valamint Szilágyi János könyvében írt megállapításainak helyességét. A két világháború közötti 120—125 ezer fős Debrecennek, mintegy 8—9000 lakosa munkás, ami a város lakosságának 6—7 %-a, míg az olvasásban való részesülésük alig haladja meg a 3%-ot, a város egyetlen közművelődési könyvtárában. A 15—18 ezer főt kitevő gazdálkodó, kisbirtokos és szegényparaszti osztály, nincstelen zsellérség 13—15 %-a az összlakosságnak, a városi könyvtárban azonban 1,94 %-os részvételük mutatható ki csupán. S ez még valószínűleg szépített adat is, hiszen a könyvtár törzskönyvének korabeli kategorizálása egységesen gazdálkodónak tünteti fel a több tízholdas kisbirtokost, „kulákot" is, az egy-két holdas szegényparasztot, sőt a nincstelen zsellért is. (Bár ilyen megítélésünk szerint nagyon kevés lehetett.) Ügy véljük a tanyavilág több mint 10 000 fős nincstelené közül aligha volt elvétve egy-egy városi könyvtári olvasó. Részükre maradt a nép- és vándorkönyvtárak kétes értékű olvasmányanyaga. 621