A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Tóth Endre: Oláh Gábor levelei Gyökössy Endréhez

18 Kedves — azaz dehogy kedves — Bandi! Barátom! Ezt húzd ki, ha fogad van. Érdekes leveledet gyönyörűséggel olvasom, szemecskélem addig, míg el nem jutok — óh! — Czillei-ig! Itt belémállt a rezgő düh és elsápadtan gondoltam reád. Miért ? Azért, mert az orrom alá kaparászol. 1906. február 23-án én gondoltam el (éppen az Erkel operájának, „Hunyadi László"-nak végighallgatása után), hogy a Hunyadi fiú és a Czillei történetéből kitűnő magyar tragédiát lehetne írni! Gondoltam pedig azért, mert ez a tunya eszem-iszom debreceni fa-közönség viharos lelkesedéssel kísérte ennek a legrokonszenvesebb magyar mártírnak a sorsát és tüntetett a mának szent lázában Erkel nagy magyar szelleme mellett. Ez az egyik. A másik meg az, hogy kis memorandumomban február 5-ről ez van feljegyezve: „Kóczán Ferenc p. Tud. Akad. 1906. május 31. Hunyadi János és V. László korából: tragédia, v. vígjáték, v. középf. dr." — A legrózsásabb hangulatban ringatózom már egy hete formán, hogy micsoda logikus és izzó dolgot teremtek én ebből a történetből, most, tavasz hasadáskor, elnyomatás idején, ha Sámson írásában edzett nyelvvel, képzelettel nekikezdek a Hunyadi László tragédiájának!

25 És — ekkor kapom a leveledet! Csak ezt az egyet hagytad volna ki már, nem esnék oly zokon a dolog. Nem azért esik pedig zokon, mert talán irigylem tőled a biztos diadalt; hanem azért, mert pl. Madai Gyula, aki jól ismer (!), azt találja mondani rá: „Heh, a vín Oláh hogy elkaparintotta a Gyökössy eszméjét! Eszmecsenő vín ragadozó! Stb." S még csak az kell, hogy ez a Baja Misi fülébe jusson! Hát, Bandi, most már mi lesz ? — Az lesz, hogy én is írok, te is írsz; én is pályázom, te is pályázol, én is —, te is —. Ezt majd a döntés után töltsük ki. Nem tehetek róla, de még a te jóvoltodért sem állok ki a sorompóból. Talán még hasznodra válik versenyem, mert így összeszeded magad. — Hanem egy dolog igen figyelemreméltó ebben a történetben: Magyarországnak két, elég távol élő fia, ugyanegy időben ugyanegy gondolatot táplál! Talán nem is csak ketten, hanem százan, meg ezerén! Bizony mondom: a mi kettőnk lelke nagyon jól lát a mai időkben! Odafordult, ahová egyedül lehet fordulni ma. Sajátságos, hogy ez a pályatétel is így összevág az idővel! Ezek már olyan jelek, hogy ha Goethe volnék, kiszőnék belőlek valamit. — Kíváncsi vagyok: mit csinálunk ebből ez egy tárgyból! Ez az eset izgatott fel annyira, hogy rögtön írok. Szeretném tudni, mit szólsz hozzá, s mióta kotyog fejedben a Czillei gondolat ? Nekem, mondom, 23. óta. Lehet, hogy a prioritás téged illet, de én azt nem bánom. Nekem, az idők sugalmán kívül egy színházi este adta a gondolatot: fessük meg a ma Hunyadi Lászlóját és Czilleijét. Többet nem is mondok a felfogást illetőleg, mert félek, hogy még ebben is rokon vonásokra bukkannánk. Költeményedet átadtam Ferenczy Gyulának;

26 az utolsó előtti versszak kihagyásával közli. Nem tudom, miért nem tetszik az neki. Különben ő nem is ért a versekhez; bankigazgató most. Én azt mondtam rá: van benne gondolat, s 25 Oláh csakugyan megírta a jelzett drámát négy felvonásban Hunyadi Lászlóról, melyet be is nyújtott az Akadémia Kóczán-pályázatára. A debreceni színház V. László király címen mutatta be a darabot 1907. október 27-én, Zilahy Gyula rendezésében. 26 Ferenczy Gyula református teológiai professzor, a Kollégiumi Könyvtár igazgatója, s ilyen minőségében Oláh hivatali felettese. Az ő személyes akciójának tulajdonították, hogy Oláht könyvtárosi állásából menesztették. Oláh a Szegény magyarok с regényében Arokh Ferenc néven s zerepelteti — nem a legkedvezőbb beállításban. 603