A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Tóth Endre: Oláh Gábor levelei Gyökössy Endréhez

szett magyar. A humorom: kedves, tömör szavú. Az első felvonásnak, a maga üde, tiszta vígjátéki hangjával, mesebonyolításának igen érdekesen indulásával, nagy, őszinte hatása volt!) Pedig sok ellenségem ült a nézőtéren s fogadott katonatiszt-pajtásaikkal pengettették sarkantyújukat, csörgettették kardjokat, hogy az előadást megakasszák vagy megzavarják — nem sikerült! ) Háromszor kellett megjelennem a tapsoló közönség előtt. Hanem a második felvonás befagyott, nem sikerült, mert nem cselekedtek benne semmit, bár igen ügyesen beszéltek. A 3-iknak különösen a vége tetszett poétikus, melancholikus hangulatával, s Csokonai jelleméhez nagyon illő befejezésével. Itt a diákok jelenete — mondják — nagyszerű. (3 debreceni rézmetsző atyafi.) így szól a kritika. Csak egy újság (a Debreceni Újság) rántotta le egészen, mert: Szathmáry Zoltán,

19 a kritikus, elbukott ezen a pályázaton; mint én két éve a Telegdyn, amelyen ő nyert. S így bosszulta meg magát. Lerántott. De a közönség, ott voltam a nézőtérem, láttam, éreztem: igazán élvezte alakjaimnak otthonias, természetes, életből ellesett csevegését; Gvadányi markáns alakját, Dorottya finom komikumát, Bédi, Bédiné jellemző házsártoskodását nyílt színen megtapsolták. Csak Zilahy Gyulán kellene verni 25-öt; képzeld: 3, mondd három próbálás után színpadra eresztette darabomat! A súgó úgy súgott, hogy a második emeleten levő társaim minden második szavát megértették. A Lilla személyesítője kedvetlen fanyalgással, szerep nemtudással húzta át az estét. A többi is csak úgy imbolygott a belesülés hatrán. Ami hatás volt: igazán csak a darabnak mondható, dicsekedés nélkül mondhatom. Még adják valahányszor. Azután ráborítjuk a feledés fátyolát. Hanem, barátom, érdemes az első premiert megérned, hidd el! Annyit tanulsz, mint én; s annyit drukkolsz, mint én. Jókai az Eppur si muove-ban leírja az első premiere izgalmát átélt szerző lelki állapotát; olvasd el: kitűnő megfigyelés! S mondhatom tapasztalásból, hogy betűről betűre igaz. — Majd meglásd: második, színpadra kerülő darabommal milyen sikerem lesz! Ezt a kis recensiót tedd el, a Függetlenbe írtam. Sipos

20 meghívott színházi kritikusnak: a komoly darabokat illetőleg. Elfogadtam. Hiába: nekem a színház a templomom. Most már megint jó dolgom van! (Bár ez a társulat gyengébb, mint a Makóé volt!) A Harmadik Bokrétáról ne felejtkezzetek! Zavist a héten elküldöm. — Kérdd meg Lengyel Dezsőtől: A tűzimádót nem volna-e kedve hangszerelni ? Igaz szeretettel köszöntő pajtásotok Oláh Gábor Debrecen, 1905. nov. 19. (A boríték hiányzik). 19 Szathmáry Zoltán (1872—1928): újságíró, afféle mindenes krónikása a városnak. Megírta a debreceni színészet történetét is. Enyingi Török Bálint с drámáját, mely a Csokonai Kör Telegdy-jutalmát nyerte el — Oláh Gábor művével szemben —, 1904-ben mutatták be. 20 Sipos Béla újságíró, a Debreceni Független Újság akkori szerkesztője. Előbb Ady Endrével együtt dolgozott a Debreczen с lap szerkesztőségében, s barátságukat később is fenntartották. (L. Id. Pálfy József: ,,Mi indította Ady Endrét A Délibáb üzenete" с versének megírására? Alföld, 1969. 1 23.) 599