A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Tóth Endre: Oláh Gábor levelei Gyökössy Endréhez

üstökösként berobbanó Ady vonzáskörébe került, s eleinte értetlenül, meghökkenve figyeli annak rohamos sikereit, később úgy érzi: Ady az ő igéit mondta el előle s foglalta el helyét az új költői mezőnyben. A Bokrétához fűződő kötelmeit ekkor már nyűgnek tartja, Gyökössyéket pedig kisszerű, jámbor, epigon poétáknak. Mikor a Bokréta harmadik könyve 1908 májusában megjelenik, kimondja a szakításnak is beillő szentenciát: ez legyen az utolsó közös könyvük, azután járja mindenki a maga külön útját. Az itt utolsóként publikált 1911-beli levelében — betegségére, kimerültségére panaszkodva, s végiggondolva a közbeeső évek kíméletlen, ideget-szellemet felőrlő harcait — őszintén bevallja: a Bokréta már nagyon messze esett tőle. Oláh és Gyökössy között a későbbi évek folyamán sem szakadt meg a személyes és írásbeli kapcsolat. Ugyanez állt fenn a többi Bokréta-beli társ esetében is. Azonban a későbbi, gyérebben váltott levelek már alig-alig tartalmaznak életrajzilag értékes és irodalomtörténeti szempontból fontos adatokat. Oláh egyre inkább a maga ámokfutását futja, az irodalom szélmalomharcaiba keveredik, Debrecenben is többször botrányosan támadják. Gyökössyék ellenben igyekeznek a poétaságot összeegyeztetni a polgári életben való ügyes boldogulással, az ifjúkori eszmények feladása és megalkuvás árán is. Az itt első ízben publikált levelek azonban nemcsak Oláh Gábor életrajzához, hanem a századelő irodalomtörténetéhez is sok ismeretlen és hasznos adalékot nyújtanak. Végül itt mondunk hálás köszönetet id. dr. Gyökössy Endrénének, a költő özvegyének és dr. Gyökössy Endre budapesti református lelkésznek, a költő fiának, akik e leveleket a viszontagságos időkben is gondosan megőrizték, közlésükhöz hozzájárultak, sőt az eredeti leveleket az Oláh-hagyaték örökösének és gondozójának, a debreceni Déri Múzeumnak örök letétként felajánlották. 1 Kedves Gyök! Sokat szenvedett bajtársam! Csillagos bakám! Elhiszem, hogy szomjú szívvel lesed a hírt hármas dolgunk felől. Mondok is hát róla valamit. Bizony, a dolog még most is csak a tojásában van! S ennek egyedül való oka, megmondom előre: jó Madai Gyula.

4 Én már tizenháromszor beadhattam, megsürgethettem volna Makónál a darabunkat,

5 de mit csináljak eggyel vagy kettővel, mikor itt háromról van szó ? Jób még most is csak 1/5 részében vesztegel. Fene tudja, lesz-e belőle egész úgy március, április feléig. Én, amint írtam, a magamét még a múlt esztendőben beadtam Vecsey színi bizottsági elnöknek, azóta egy kukkot se tudakozódtam róla, mert feltett szándékom az volt, hogy magam, egyedül, mégse stréberkedhetem tisztán a magam darabja színrehozatalában, hanem vesztegelnem kell, míg két társam el nem készül — idejében! 4 Madai Gyula (1881—1937): költő, tanár, később tankerületi főigazgató, képviselő. Oláh Gábornak gyermekkori barátja, poéta-társa, majd a Bokréta egyik tagja. Kezdetben Kosztolányi is sokra becsülte. A Bokréta könyvein kívül Gondolatok szárnyán című önálló verseskötete jelent meg (Bp. 1932). 5 Makó Lo/os (1854—1908): debreceni származású színigazgató. 1902—1905 között Debrecenben működött. О javasolta először, hogy a városi színházat Csokonairól nevezzék el. 589