A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Tóth Béla: Ady körül – Ady nyomán a századforduló Debrecenében

Én vagyok ki a halálnak Ezt mondom: szeretlek, vigy el! A fentebb már említetteken kívül az 52. évfolyamban Lenke József (Az én szerelmem), Szigethy Ferenc (Csak most jöttem még) beszélnek verseikben a halál igézetéről, Emőd Tamás Magyar ítélet c. költeménye pedig valóságos végítéletet hirdet, jól kifejezve az idők hangulatát: A halál úr lesz mindenek fölött, A nagy ítélet zúg és hömpölyög: Betelt a mérték. Ámen. Itt az óra. Az úr harangja csenget virradóra.

159 Az 53. évfolyamban Koós Elemér versének már a címe is mutatja, miről van szó: Vado móri. Egyébként az egész vers mintha a Harc a Nagyúrral nyomán keletkezett volna. Az író a „gőgös nagy úr"-hoz, az élethez könyörög, egy kis igaz örömért, de az csak Reám nézett, némán, komoran, S elém vetett egy oboloszt, — a Cháron pénzét.

160 Péterffy Lászlónak, az 54. évfolyam felelős szerkesztőjének, Chopin-Mazurka-féle c. finom esti hangulatot kifejező verse is így végződik: Nekem mindegy; aludt a vérem, S a halál dalát fütyörészem.

161 Elméleti téren az 1910 körüli helyzetet legjobban Ory Sándor Idők találkozása с ,,Idill"-nek nevezett dialógusa fejezi ki.

162 írásában Marady és Modern nevű urak folytatnak párbeszédet az új költészetről. Marady a szokott vádakat emlegeti, hogy az új irodalom érthetetlen, nemzetietlen, beteges, nem erkölcsnemesítő. Modern viszont azt hangoztatja válaszaiban, hogy minden újítás fejlődés, s a „nemzetiesség" nem egy a hízelgéssel. „Mi ostorozunk" — mondja —, Aranyék útján egyébként sem lehet följebb lépni, „hát kell következni valami újnak, most, mondjuk Adynak". Az írónak magát kell adnia — fogalmazza meg esztétikáját —, az egyéniségét. Az Ady-költészet hatása a lap későbbi évfolyamaiban is továbbgyűrűzik, ha nem is olyan tömény formában, mint az emlegetett években. Példaként megemlítjük még Gulyás Imre 3. éves joghallgató szerkesztőnek az 55. évfolyamban megjelent három rövid versét, melyek közül a Debreceni este Ady Párizsban járt az osz с versét juttatja eszünkbe. íme néhány sora: 158 L. 12. 120. 159 LII. 15—16. 126. 160 LIII. 1—3. 19. 161 LIV. 1—2. 6. 1. Péterffy László volt leánygimnáziumi, majd Kollégiumi tanárképzőint. tanár az egyetemi könyvtár nyugdíjas tudományos munkatársaként ma is él Debrecenben. 162 LIII. 4—6. 19—20. 573