A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Tóth Béla: Ady körül – Ady nyomán a századforduló Debrecenében

5. kép. Emléktábla a Mester u. 4. sz. ház falán sze alatt a legtöbb sikerrel. Legbizarabb, leg-új-ízűbb, legérthetetlenebb nyelven ő dalol a három közül, aki még rövid egy év előtt a Pirkadatban büszkén vallja, hogy ő nem futong „idegen vezérnek tévjáró nyomába", s hogy kerüli a „hivalkodó jelző hangot, színt, s nem akar tanulni öneszükbe őrült idegen nagyoktól." „Tempora mutantur . . . kár, hogy mégis tanult."

117 Nem csoda, ha ugyanebben a számban Epilógus с cikkében Fejes Gábor meglehetősen borongós hangon búcsúzik szerkesztői tevékenységétől, látva, hogy az ellenség már „intra muros est": „Ha Debrecen és főiskolai ifjúsága behódol az «új» iránynak, hol a város, hol az ifjúság, mely annak ellen áll ?"

118 Saz if júság„behódolt". A következő(1909—10., 52. évfolyam azúj irány teljes győzelmét jelenti, legalább is a MIÖT berkeiben s a folyóirat hasábjain. Már az is az új melletti tömeges állásfoglalást jelzi, hogy az új tanévre a DFL szerkesztőjéül Szombati Szabót választja meg a diákság. A választás nem történhetett simán, mert a folyóirat csak 1909. decemberében jelent meg 1—4. összevont számban, jelezve, hogy „ifjúsági politikai és az egylet zavaros viszonyai nem engedték meg lapunk korábbi megjelenését."

118 Szabó István a régi tűzoltó diákok riadóját: „Incendium, ad arma," írja beköszöntő cikkének élére, és szenvedélyes szavakkal szólítja harcba az ifjúságot a maradiság ellen: „Ott künn gyönyörű tüzek égnek. Itt benn olajmécsek fojtó füstje kóvályog. A világ előre halad! Mi csak 117 LI. 15—16. A kötetről Tóth Árpád is megemlékezett a Nyugat 1909. évi 508—09. lapjain. Sz. Szabó verseiről pl. ezt mondja: „így, ahogy vannak, dagályosak, cifrák, Ady-ízűek, Oláh Gábor-akarásúak, de találok bennük szép és erős sorokat." (509.) Ez volt Tóth Árpád második bírálata a Nyugatban. 118 LI. 15—16. 36 Déri Múzeum évkönyve 561