A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Tóth Béla: Ady körül – Ady nyomán a századforduló Debrecenében

ság háború után), de mintha valami sajátos daccal főleg dekadens \oltat akarná előtérbe helyezni: „épater le bourgeois.. ." A Halál rokona c. vers szinte hiánytalan összefoglalása a dekadens költő élmény- és érzésvilágának, a Fekete pillangók fogatján (Halálvirág: a csók) pedig a végzetes, halált hozó, nagy érzéki szerelmet mutatja fel valóban szecessziós díszletek között. „A halálkultusz és az erotikum hangja volt tehát a vezérszólam", hogy Kardos Pál találó szavait használjuk.

107 S mindez a ref. gimnázium vallástanárának, S. Szabó Józsefnek Fazekas Mihály szerelmeiről szóló illedelmes felolvasása társaságában. Igaz, viszont, hogy az ugyancsak felolvasó fiatal debreceni költő, Kuthy Sándor, mintha szintén Ady témakörét szólaltatta volna meg Hangulatok a szép halálról с versciklusával. Feltűnő, hogy míg a debreceni napilapok részletesen ismertetik az érdekes felolvasást, a DFL hallgat, közvetlenül nem reagál, de valószínű, hogy az olyan jelenségek előidézésében, mint Fejes Gábor már említett Forrongás c. cikke s a modern irodalmi tünetek megszaporodása, nekibátorodása, Adynak e fellépése s a fellépés sajtóvisszhangja is közrejátszott. Itt megint a Zoltán István nevét kell először említenünk. О ugyanis nemcsak sokat olvasó, ügyesen vitatkozó diák, de költő is. Az 50. évf. 5—6. összevont számától kezdve szinte szakadatlanul jelennek meg versei, s ezek mind tartalomban, mind stílusban, formában az új költészet hatását mutatják. Az ifjú költő szinte tetszeleg a morbid, beteges hangulatokban. Már első megjelent versében (Itur)

108 mint „elégett, sivár, pusztaságról" beszél magáról, aki számára már a szerelem is halott, s akinek a szerelemmel együtt meghal az ifjúsága is (Sirató),

109 A Hét esztendő

110 c. verse pl. így foglalja össze életérzését: Hét esztendő sok pogány vágya kiégette a lelkemet; S az álmok, vágyak mámorába' Csóktalan ajkam azt is áldja, Aki engemet eltemet. Szereti a komor, sötét éjszakai hangulatokat (Nocturne)

111

, s Hangulat c. verse Tóth Árpád Jó éjszakát с költeményének hangját, „kellékeit" idézi: Néhány megkezdett, álmos vers között Már szundikál az ódon állólámpa. Unalmasan kattog az ingaóra. S a költemények közül három szonett, a népies Ízlésűek számára oly megvetendő versforma. A Forrongás c. cikkel egy számban pedig Zoltán István verse mellett (Aszszony) Sebestyén Béla „szerkesztő-társ " Benyelt a város с hangulatképe a város hazug, haldokló életéről elmélkedik borongósan. A városban minden azt hirdeti: „Jön a halál!" ... S ő, a város lakója: „Sokszor úgy érzem, én vagyok a végzet; 107 I. m. 5. 108 L. 5—6. 63. 109 L. 12. 121. 110 L. 14—15. 141. 111 L. 13. 127. 559