A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Tóth Béla: Ady körül – Ady nyomán a századforduló Debrecenében

,,modernek"-et gúnyoló első stílparódiákra. Pl. a „Valakivalaholok" csoportját így gúnyolja: Valakinek (I.) valamiért valamije fáj; Mert valaki (II.) valamerre valamit csinál, Valaki (II.) oltár előtt áll más valakivel (III.), Valaki (I.) ezért bújában valamit mivel. A „Temegének"-et nem érdekli semmi, „csak ami kettejükkel történik", összes rímeik a következők: remény, költemény, éjjelén, te meg én". „Altalános versformájuk a következő: Májusnak legszebbik éjjelén Üldögéltünk ketten: Te meg én! Lobogott szívünkben a remény Egymásé leszünk még... Te meg én! Milyen szép is volna a regény, Éldegélnénk szépen: ... Te meg én! íme készen van a költemény, Nem olvassa más, csak Te meg én! !"

84 A változó idők jelét kell viszont látnunk abban, hogy 1905 őszén a 48. évf. beköszöntő cikkében

85 Kiss Endre bejelenti, az eddiginél jóval több teret óhajt szentelni „az irodalmi és művészeti aktuális kérdéseknek", s megindítja a Könyvszemle с rovatot, amely ettől kezdve ha rapszodikusan, egyenetlenül is, de végigkíséri a folyóiratot megszűnéséig. A bejelentést ugyanis nem tekinthetjük pusztán a szerkesztő egyéni ízlése kifejezésének, hanem ama friss szellők magvetésének, melyek ekkor a magyar irodalomban és művészetben kezdtek fújdogálni, jelentősen fokozva az érdeklődést e terület iránt még az eddig oly kedvelt politika rovására is. Az új szellemű folyóiratok alapításának kora ez (Új Magyar Szemle, Uj Figyelő, Magyar Géniusz, Jövendő, Figyelő, Szerda), s az új művészeti irányok is ekkor törnek be a köztudatba, főleg a millennium évében létrehívott nagybányai iskola révén. A következő évfolyam utolsó számának Epilógus с vezércikkében pedig Biky (sic) Andor szerkesztő, aki azonos a szecessziós irodalomról szóló cikk szerzőjével, már a haladó szempontok érvényesítésének nehézségeire panaszkodik, személyében is illusztrálva a változást: „Megcsontosodott nézetekkel állunk itt szemben. Modern szellemet vinni be oda, ahol még mindig kísért a múlt, modern lapot várni ettől az ifjúságtól, amelyet régen letűnt idők elveiben nevelnek —, egyelőre nem lehet."

86 * * * A küzdelem a modern és a régi ízlés hívei között valójában az 1907—08-as 50. évfolyamban lángol fel, nyilván Adynak a hírlapokban (Budapesti Napló), folyóiratokban (Figyelő) megjelent írásai s az 1906-ban napvilágot látó Uj ver84. XLVI. 2. 18—20. 85 L. 1. 86. XLIX. 14—15. 153. cl. L. még: Zsigmond Ferenc i. m. 179. 554