A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Tóth Béla: Ady körül – Ady nyomán a századforduló Debrecenében

ra ugyanis a költészetben, s általában irodalmi felfogásban azok a költők nyomják rá a bélyeget, akiket közös, három ízben azonos címmel megjelenő verses kötetük után a Bokréta költőinek nevezünk. Baja Mihály, Gulyás József, Gyökössy Endre, Madai Gyula, Oláh Gábor az öt fiatal költő, akik vagy Debrecenből indulva, mint Gulyás, Oláh és Madai, vagy ide, a Kollégiumba kerülve, mint Baja és Gyökössy, szinte véd- és dacszövetséget kötnek, hogy összefogva új lendületet adjanak az „igazi" magyar irodalomnak. Tudatosan készülnek, szerveződnek erre a szerepre. Oláh Gábor így ír Gulyás Józsefnek 1900. nov. 18-án: „Utálom a mai irodalmat lelkemből! Nincs benne annyi lelkesítő, annyi nemesség, mint a körmöm feketéje! Ha más nem akar új ösvényt vágni, . . . hát vágunk mii. .. (Kiemelés tőle) „Ezt a megújítást ők a századvégi, szerintük: dekadens, magyartalan, szecessziós, pesszimista költészettel szemben, a Petőfi—Arany iskola nép-nemzeti, kurucosabb és plebejusabb irányához való visszatérésben képzelték el" —írja Tóth Endre Oláh Gábor egyetemi éveiről szóló tanulmányában.™ Megállapítása azonban inkább csak Oláhra magára, s neki is inkább későbbi korára vonatkoztatható. Eszme- és témaviláguk semmiben sem lépi túl a két nagy költő által kialakított körét: haza, család, Isten, némi szerelem, a hagyományos felfogásban, ez verseik forrása, határa, az éneklésük módja is csak abban különbözik a szokásos óda- és dalköltészet hangjától, hogy lantjukat ha nem is „mesterkezekkel", de az átlagnál ügyesebben s kitartóbban pengetik. Társait is felülmúlja azonban Oláh Gábor nyelvének gazdagságával, színességével és nagy verselő készségével. E sajátságaikért üdvözli őket lelkesen S. Szabó József, a ref. gimn. vallástanára, az első Bokréta megjelenésére írt cikkében.

74 ... „a magyar faj olthatatlan szeretetét, magyar szívok, romlatlan magyar lelkök fellángoló tűzét viszik bele dalaikba" — írja, s ezért kér a kötet szerinte „különösebb figyelmet színtelen, kozmopolitasággal telített költészetünkben". A Bokrétások vezérségre tekintő tervei a DFL-ra nézve sikerrel jártak. 1900. dec. 1-től két évfolyamon át Baja Mihály mint főmunkatárs, 1901/02-ben Gyökössy Endre mint főszerkesztő szerepel a lap élén, s a két évfolyamban Baja Mihálynak 16, Gulyás Józsefnek 16, Madainak 8, s Oláh Gábornak 14 költeménye jelenik meg, de a következő években is befolyásuk alatt tartják a lapot, ápolják kapcsolatukat az ifjúsággal. Az 1903/04. évben Baja ismét főmunkatárs, s a verseik mellett Oláh Gábor hosszú folytatásos tanulmányt közöl Vajda szerelmi lírájáról, prózában is megcsillogtatva virágos stílusát, Gulyás és Madai pedig 1904 telén mint budapesti bölcsészhallgatók vendégekként felolvasásokat tartanak a MIÖT-ben a legközelebb megjelenő „Uj Bokrétá"-ból.

75 A Bokrétások működésével párhuzamosan fut egy másik jellemző jelenség is a DFL hasábjain. Az új század elején a millennium körüli hazafias lángolástól buzdítva, a 48-as, függetlenségi törekvésektől, valójában a nemzet legmélyebb érzelmeitől táplálva, a századforduló idején valóságos kuruckodási láz önti el az irodalmat, sőt az egész művészetet, s betör a politikába is. Ekkor születnek Thaly, Endrődi kuruc-versei, Herczeg Ferenc Ocskay brigadérosa, s a mozgalom Rákóczi és bujdosó társai hamvainak hazahozatalára. A lelkesedés hatása alól a debreceni főiskolai ifjúság sem vonhatja ki magát. 1901-től 1906-ig, a 43. évfolyamtól a 49-ig, szinte minden szám hoz valamilyen, a kurucokkal kapcsolatos megnyilvánulást. Vers, próza, ünnepélyek, zarándoklatok hirdetik a nagy elődök dicsőségét. Az ifjúság az 1902-03. tanévet Rákóczi 73 Oláh Gábor egyetemi évei (Studia Litteraria Univ. Debrecen., 1968) 52. 74 DFL. XLIV. 11. 141—142. 75 XLVI. 6. 86. 552