A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Lengyel Imre: Kazinczy Ferenc és Váradi Szabó János levelezése

1819 júliusában Kazinczy arról értesíti Váradi Szabót, hogy Rumy Károly György nem fogadja el a meghívást Patakra német tanárnak, mert Karlowitzban előnyösebb alkalmazásban van. Viszont 1823-ban Rumyt értesíti arról, hogy Váradi Szabót meghívták a történeti és neveléstudományi tanszékre, amelyet hasonlóképpen nem fogadott el.

65 A nagyvilág híreit inkább Váradi Szabó közvetíti Kazinczynak. így 1815ben Napóleon száműzetéséről, Murát agyonlövetéséről ad hírt, és felteszi a kérdést, hogy ,,a' Koronás Fejek nem magok alatt vágják é le a' fát." 1820-ban a spanyol insurgensek győzelméről, IV. György angol király haláláról számol be. 1815-ben azt a pénzügyi vonatkozású bécsi hírt közli, hogy az aranyat 12 frt-ra fogják leszállítani. 1820-ban pedig az új finantiale planumról ír, amely szerint ,,a' Váltó tzédulák eltöröltetnének 's helyettek ezüst pénz jönne folyamatba; a' Bank nóták pedig elvesztenék ezüst pénzi válorjokat 's Cursust kapnának. Ettől sokan félnek, nem is ok nélkül." Ennek a tervnek a megvalósítására 1822. augusztusában csakugyan sor került, amikor is a bécsi kormány elrendelte, hogy az adó pengőpénzben fizetendő, ami a papír és ércpénz értékarányából kifolyólag burkolt adóemelés volt. Megemlékezik Váradi Szabó a jezsuiták visszafogadásáról, a híres Beleznay-féle gyilkosságról és több időszerű eseményről. IV. Személyes ügyek A levelezés során sok esetben fény derül azokra a személyes kapcsolatokra, amelyek a két levelezőtárs korára, társadalmi helyzetére, világnézetére jellemzőek. Ezek között első helyen kell megemlítenünk Kazinczy kapcsolatait, a Vaycsaláddal. Id. Vay Miklós dandártábornok (1756—1824) Kazinczy iskolatársa volt Sárospatakon, és orthológus felfogásától eltekintve nagy tiszteletet élvezett Kazinczy részéről. Gyakran találkoztak, ezekről a találkozásokról Kazinczy leveleiben, emlékirataiban mindig számot ad. Mindketten rajongtak Bárócziért, aki id. Vay jellembeli fejlődésére személyes hatást gyakorolt, Kazinczy pedig írói ösztönzéseket kapott tőle. Kazinczy nem győzte eleget faggatni Báróczi felől. A jelenleg tárgyalt levelezésben a generális külföldi útjára vonatkozó adatok kéréséről, véleményének megkérdezéséről van szó. Bár a közvetlen személyes kapcsolatok is elevenek voltak, Kazinczy olykor barátját, Váradi Szabót kéri meg közbenjárásra.

66 A nagyműveltségű id. Vay Miklósnérói (1776—1863) még fogsága idején jó híreket hallott, amint erről „Pályám emlékezete" с emlékiratában beszámol. Tudja, hogy Váradi Szabó kiküldése Pestalozzi svájci intézetébe, az ő gondolata volt. Ezért is és egyéb kiváló tulajdonságaiért is nem győzi eleget dicsérni mindazoknak, akikkel levelezésben állott. Közvetlen levelezést is folytatott vele, ezzel magyarázható, hogy az itt tárgyalt levelezésben neve alig szerepel. A két Vay-fiú kitűnő tanulmányi előmeneteléről volt már szó, s amikor a gyümölcs beérik, és ifj. Vay Miklós (1802—1894) 1826-ban, 24 éves korában hogy képzelt szegénységgel: mert ha életek módjából elhagynák azokat a' hiábavalóságokat, a'mellyeket a' múlt esztendő bősége megengedett, kevesebb jövedelemmel gazdagabbak lennének 's több jót tehetnének, mint a'mennyit tettek és tesznek." Uo. 65 „Szabó bey General B. Vay Miklós erhält Vocation pro Cathedra Historica et Paedagogica". Kazinczy levele Rumy hoz. 1823. máj. 18. Lev. XVIII. 334. 66 Az a kérése, hogy „igen nevezetes 's tettekkel gazdag életének szebb scénájit közlené velem az Úr tolla által, hogy azoknak elbeszélése által Munkámnak több becset adhassak. A' nagy emberek tettei nem magoké, hanem a' Nemzeté. Én pedig e' szó alatt mind a' Magyart értem, mind az embert." Kazinczy levele [Váradi] Szabóhoz. Széphalom, 1820. jan. 23. Lev. XVII. 31. 530