A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Lengyel Imre: Kazinczy Ferenc és Váradi Szabó János levelezése

Szabó 1819. jan. 17-i levele felbontva érkezett Széphalomra. Kazinczy figyelmeztette erre levelező társát 1819. máj. 7-én írt válaszában.

11 Az is előfordult, hogy Kazinczy levelének elégetésére kérte meg levelező társát (1818. dec. 17-i levél), amit Váradi Szabó őszintén sajnált, és nem is hajtott végre. A két művelődéstörténeti szempontból fontos szerepet játszó férfiú levelezésének jelentős részét azok a levelek alkotják, amelyek a kor nagy kérdéseivel foglalkoznak. Ezek közül is első helyen áll a nyelvújítás ügye, de sok szó van nevelési kérdésekről. A levelezés jelentős része a kritika jegyében jött létre, részben Kazinczy kéri Váradi Szabó véleményét saját műveiről, részben pedig a kortársak, közös ismerősök és barátok, műveik, kulturális és társadalmi események kerülnek szóba. Végül a személyes ügyek közlése foglalja el a levelezés egy részét. II. A kor nagy kérdései 1. A nyelvújítás. Mindjárt elöljáróban megállapíthatjuk, hogy a levelezés megindulása arra a nagy érdeklődésre vihető vissza, ami a nyelvújítás kérdése iránt megnyilvánult. Kazinczy első levelét Váradi Szabó Jánoshoz a nyelvújításért való rajongó lelkesedés diktálja. Szentgyörgyi József, debreceni orvos előtt — akinek a Mondolat létrejövetelében is szerepe volt —, id. Vay Miklós tábornok Zsolcán a nyelvújítás ellen nyilatkozott. Kazinczy szenvedélyes hangon arra utal Váradi Szabóhoz intézett első levelében (1815. aug. 12.), hogy Vay nem lévén sem író, sem költő, a nyelv kérdésében nem illetékes nyilatkozni, s feltételezi, hogy Váradi Szabó is a nyelvújítás ellenzői közé tartozik. Kazinczy a nyelvújítás győzelmébe vetett hitének kifejezést adva, levelezőtársa meggyőzésére két elvi kijelentést tesz: a nyelvújítás elsősorban az irodalommal foglalkozók ügye, másfelől a nyelv állandóan változik.

12 Az ilyen élesen felvetett kérdésre természetesen Váradi Szabónak hasonló nyíltsággal kellett válaszolnia. Mindjárt levele elején kijelenti: „Én a'mi Nyelvünk palléroztatásának ellensége soha sem voltam,. . .", s itt mindjárt előbukkan a levélíróból a pestalozziánus, amennyiben rátér az anyanyelv szerepének Pestalozzi szerint való értelmezésére. A nyelv művelése, az anyanyelv irodalomban és közbeszédben való használata az egyedüli út és mód arra, hogy ismereteket közkinccsé tegyünk. Egyszersmind annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy a nyelvújítás eredményeinek elterjesztéséhez elsősorban a nevelés megjavítására van szükség. Itt derül ki az is, hogy Váradi Szabó már 1813-ban foglalkozott hasonló kérdésekkel, s ezekről „jegyzéseket" készített. Ugyanitt fejti ki 11 Ez magyarázhatja talán azt is, hogy Váradi Szabó legközelebbi, júl 10-i levelében egyik közös ismerősükről nagy körülírással emlékezik meg: ,,Pest néma baráttyának még sem adhattam által a' köszöntést . . . egyszer láttam egy közönséges Helyen, a' hol egymáshoz nem férhettünk, 's meg bízva nem is beszélgethettünk volna. . .". Lev. XVI. 449. 12 „Csak a' kiholt nyelv nem szenved változást, az élő nyelvnek még a' közember' ajkán is változni kell, 's az én nyelvem 's az én társaimé nem a' Báróczié, a' ki 42 esztendővel ezelőtt írt, valamint a' Báróczié nem a' Pázmányé és a' Zrínyié, 's az ezeké nem a' Latiatuc-felemé". Kazinczy levele [ VáradiJ Szabóhoz. Széphalom, 1815. aug. 12. Lev. XIII. 68. 516