A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

É. Kiss Sándor: Hajdúhadház helynevei II. Külsőségi elnevezések

szó van róla. „Hadházi Imre a közönség Szilas rétjén kaszált szénákat megdézsmálta."

182 Tekenős-hegy. A város szállásföldje a bökönyi határban. Funduális könyv (1839). Verebélyi-telek. A város telekföldje az újfehértói határban. Funduális könyv (1839). A nevek alakja Alaki szempontból vizsgálván a helyi földrajzi neveket, feltűnik, hogy egyelemű név, legalább is olyan, amely kezdettől fogva egyelemű volt, nagyon kevés található: Eges, Folyás, Liget, Mackó, Mező, Mocsolya, stb. Van közöttük tőszó és képzett szó egyaránt. A nevek nagy többsége kezdettől fogva jelzős, kisebb részben birtokos szerkezet, ill. összetétel, amelyben a jelzett szó, illetve a birtok: a csapszék, csárda, csere, dülo, erdő, föld, gát, gaz, gödör, halom, hát, ház, hegy, hely, járás, kapu, karám, kert, kút, lapos, nyiladék, nyomás, ól, ösvény, part, rét, szállás, szóló, szik, tag, tanya, tér, tiszta, tó, út, zug, stb. a megnevező pedig a jelző, illetve a birtokos. A jelzős szószerkezetet alkotó nevek egy részében a jelzett szó hozzátapadt a jelzőhöz: Dugó csárda, Peres csere, Pelikán dülo, Nyerges hegy, Urgés hegy, Villongó föld, Csohány birtok, Veszprémy tag, Biró szóló, és még sok más név esetében csak Dugót, Perest, Pelikánt, Nyergest, Ürgést, Villongót, Csohányt, Veszprémyt és Birót mondanak, mert a helyi viszonyokkal ismerősnek már ez az egyelemű név magában is az egyedi azonosítás teljes értékű eszköze. Ezek a ma egyelemű nevek tehát korábban kételeműek voltak. Ebbe a típusba számíthatjuk azokat a dűlő-, puszta- és egyéb határneveket, amelyek egy-egy elpusztult község vagy falu nevét őrizték meg, pl: Cégény, Demeter, Pallag, Poroszló, Szordas, hiszen ezekkel valamikor a falu jelentés társult, ma pedig a rét, puszta, járás, dülo jelentés tapad hozzájuk, amelyeket értelmező, magyazáró fogalomként néha hozzájuk is mondanak. A kételemű nevek többsége minden jelentéstapadás nélkül jelzős szerkezet formájában él: Cugos-kapu, Csákó-düló, Csonka-rét, Csiszár-tanya, Darnai-szík, ökrös-telek, Tót-lapos, Virrasztó-hegy, stb. A jelzős szerkezetek egy része a gyakori használat következtében összeforrott főként a rövidek, és azok, amelyeknek jelentése megváltozott ,illetve már nem az eredeti térszinformát vagy tulajdonságot jelentik, hanem egy meghatározott területet, s ezeket bátran besorolhatnánk az egybeírandó többelemű helynevek közé, pl: Alút, Apró-halmok, Bánomkert, Fekete-föld, Hosszú-hát, Kis-rét, Kistelek, Nagyerdő, Nagyrét, Vén-kert. Vannak ma is, a múltban azonban gyakoribbak voltak a jelölt birtokos szerkezetet alkotó nevek: Ag laposa, Borok omlása, Cigányok siralma, Gazdák düloje, Juhosok cseréje, Komlós laposa, Márk laposa, Nyárfák laposa, Nyárfák útja, Parasztok tisztája, Pila völgye, Pósa mezeje, Tanyák útja, Tarha gaza, Úr tisztája, Város tanyája, stb. Ezek egyrésze minősítő jelzős szerkezetté vagy összetétellé változott: Ag-lapos, Borók-omlás, Komlós-lapos; Van, amelyik ingadozást mutat: Nyárfák laposa v. Nyárfalapos, Tarha gaz v. Tarha-gaz, stb. A többi megmaradt továbbra is birtokos jelzős szerkezetnek. Gyakori névformák a jelöletlen birtokos összetételek: Allás-gödör, Bika-kert, 182 Tjkv. 1834. okt. 3. 504