A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

É. Kiss Sándor: Hajdúhadház helynevei II. Külsőségi elnevezések

„Vallja meg a tanú, hogy igaz-é, hogy azon Telekföldeket, melyeket azelőtt Czibere Ferenc, most pedig Győrfi Sándor birtokába való belső telkek után valók, mindenkor Czibere János bírta egyedül, más pedig sohasem."

140 „A Telekföldeket a belső telkek után bírták a birtokosok, miként azt a Protocollumok bizonyítják."

141 Az árkon belül telepedtek meg kezdetben az őslakók, a nativusok, és azok a jövevények, advenák, akiket a város lakói közé felvettek. Akinek tehát a város belsejében telke volt, annak telekföldje is volt. Az idegeneknek, beköltözőknek ezért kezdetben csak az árkon kívül adtak letelepedési engedélyt, hogy telekföldhöz és egyéb közjavakhoz jogot ne formálhassanak. Később, a múlt század elején, amikor már a belső, az ún. árkon felőli telkek elfogytak, ez a korlátozás megszűnt. Ettől kezdve viszont csak azok részesülhettek az ún. közjótéteményekben, akiket a Ns Tanács a város lakói közé felvett, most már függetlenül attól, hogy az árkon kívül vagy belől kaptak telket. A telken lakóknak, illetve a lakók sorába felvetteknek joga volt még a Cseréhez, Nagyerdőhöz, a közlegelőhöz és parcellázások alkalmával kertföldhöz. Az 1850-es évektől a beköltöző kézműveseknek és zsidó polgároknak a letelepedés a jótétemények igényre tartása nélkül engedtetik meg. Ez a korlátozás a 90-es években megszűnt. 1863-ban egyik beköltözött azért nem kap szőlőföldet a Kun-kert parcellázásakor, mert a közjavakból ki van zárva. Amikor Tolnai János 1864. február 28-án panaszt tesz, hogy az ő földjét — nyilván a közföldekből bérelt földjét — másnak adták, tűzifát sem adtak neki, ilyen választ kap: „Tolnai János Űr magának oly javadalmakat követel, melyek csak a helybeli s arra törvényesen jogot tartható lakosokat illethet meg. Tolnai János Űr három évi itt tartózkodása alatt a lakosok közé magát fel nem vétette."

142 A telekföldek tehát kezdetben a város lakosságának osztatlan közvagyona voltak, amelyekből mindenki egyenlően részesült. Egy 1864. jún. 27-én kelt tanácsi jegyzőkönyv arról ad hírt, hogy a telekföldeket „úgy 1700 utóján osztották fel a lakosság között."

14

'

5 Ez a felosztás valójában már 1781. előtt megtörtént, mert az 1781. aug. 5-én kelt contractuális levés szerint „B. Szabó János eladja 50 vonás forintért egy telek foldjét."

144 Földet adni — venni csak akkor lehetett, amikor a felosztás már megtörtént, s a mesgyéket meghúzták. Hadházy József „közbirtokos" a városi Tanács 1890. szept. 9-i ülésén elmondja, hogy „itt Hadházon 1802-ben már minden telek után meghatározott mennyiségű telekföld volt három osztályban (három járásban) kiosztva."

145 Ez a felszólalás is bizonyítja, hogy 1802-ben a telekföldek már egyéni tulajdonban voltak. A városnak is voltak telekföldjei, belső telkei, malmai, korcsmái és boltjai után, amint azt a Funduális könyvből (1839) tudjuk, amelyeket évenként árverésen adott haszonbérbe. Egy telek föld négy köblös 1600• -ölével számolva. Szilágyi János prédikátor 1833. júl. 7. napján kelt díjlevelében mint javadalom szerepel „mindegyik járásban egy telek föld, a három járásban összesen 12 köblös." 140 P. I. 1805. febr. 7. 141 P. I. 1805. febr. 1. 142 Tjkv. 143 Tjkv. 144 Bjkv. 145 Tjkv. 492