A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

É. Kiss Sándor: Hajdúhadház helynevei II. Külsőségi elnevezések

—• A gazda elindult a lánccal. Szép felesége pedig, aki szintén ott volt a mérésnél, megkörnyékezte a mérnököt, s azonnal le is vette a lábáról. Míg annak rendjemódja szerint mindent el nem intéztek, a gazda csak vitte, vitte a láncot. így jutott az itt meg nem nevezhető család a nagy tag földhöz. (Juhász Gergely 70 éves közlése). Ez a népi magyarázat hitelesnek már csak azért sem fogadható el, mert Pallag dűlőzése és egyéni birtokba adása csak 1835. után történt meg, viszont az 1835-ös térképen már ott szerepel a Szajha-hegy név. Sokkal valószínűbb, hogy a régi igazságszolgáltatással függ össze a név, s abból az időből származik, amikor a házasságtörő és parázna nőket még súlyosan büntették a városi magisztrátusok, pellengérre állították, megvesszőztették, kitiltották őket. Valószínű, ilyen igazságszolgáltató hely volt a Szajha-hegy. Szajha dűlő. Pallag negyedik dülőútja nyugatról számolva, másnéven Tanyák útja. Szajha-dülő. Az a dülőföld, amelyben a Szajha-hegy fekszik. Szakolyi út. Debrecenből SzakolyВalkány felé vezető földút. A hadházi határt Diósvártól délre éri el, és északkeletnek haladva megy a Savósgútba. Balkányi út néven is szerepel. Az 1783-as katonai felmérés mint jelentős utat tünteti fel, s a későbbi térképek (1853) (1884) is jelzik. Hatósági iratokban is szó esik róla. „Debrecen város megkeresése folytán a kerületi főkapitány elrendeli a Szakolyi úton levő romladozó híd kiigazítását, mert ez Debrecen városnak a Savós gúti erdőre vezető közlekedési útja."

128 -|-Szalárdi telek. Az 1. és 2. valamint a 3. járásban egyaránt meglévő telekföldnek a neve. Családnévből lett határnév a telek volt birtokosáról. Hogy pontosan hol volt, ma már nem tudjuk. A Funduális könyvben szerepel. Szállásföldek v. Szállások -ra. A Szállásföldek v. Szállások a város határának nagyobbik része, amely a Téglási úttól nyugat-északnyugati irányba — délen a böszörményi, északon a téglási és dorogi földekkel határolva a Dorogi kövesútig, tehát a Vidiföldig terjedt. Valószínű, hogy a Szállásföldek egy részét már közvetlenül a letelepülés (1606—1611) után szétosztották, és a lakosság tulajdonába adták. Másrésze megmaradt a város birtokában, amellyel a tanács rendelkezett. Ezt az osztatlan részt azután folyamatosan eladogatta a város olcsó áron, elsősorban a város vagyonosabb, vezető rétegének. „Anno 1741 die 15-a Juny. A Hatházi Nemes Tanács adott egy Szállást a Hatházi Territóriumon a Cégény út mellett Karap Mihálynak hét, idest 7 vonás forintokon és 72 pénzeken, mely Szállásnak az eő Napkeleti szomszédgya Lőrincz földe, Napnyugotról Czégény Péter földe, Délről Borok földe, Északról a Czégény út esik, olly fundamentumon adták, hogy mind maga, mind pedig az utánna való maradéki békességgel bírhassák és usuálhassák mint tulajdon magok saját pénzén vett földeket, melly dolgot jövendőbeli cautiónak okáért kívántunk ide a Nemes Tanács könyvébe bé Íratni. Győrffi Mihály Uram hadnagy." Utóirat: Ezen Karap Mihály Szállása másnak és pedig Szabó Mihálynak adatott 13 vonás forintokon die 2-a July 1747." Hat év múlva majdnem kétszeres áron kelt el ugyanez a szállásföld. A jógazdák elsősorban a szállásföldek megszerzésével alapozták meg vagyonukat. A földet mindig a Tanács adta a vevőnek, illetve földet a Tanács csak ún. közjótéteményre jogosult hadházi lakosnak engedte eladni: „Anno 1742. die 24. Apr. A Hatházi Ns. Tanács egyező akarattal adott egy Szállást az Hadházi Territóriumon ugyan Hatházon lakó Szilágyi Mihály Uramnak, az melly Szállás Katona Miklós Szállása volt az Fejértói út az mint megyén nemes Rácz-Böször128 Tjkv. 1867. márc. 3. 485