A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

É. Kiss Sándor: Hajdúhadház helynevei II. Külsőségi elnevezések

9. kép. Kága-cgere csordát itatni nem lehetett, sürgősség miatt közgyűlésen határozatra nem váratván, kiigazíttatta."

54 Kelence vagy Kelenc -i, -et, -be. Az első alak régies. A Funduális könyv 1839ben ebben a formában jegyzi fel, mint a Nagyerdőben levő tiszták egyikét. Azóta erdősítették, de ma is Kelencnek nevezik. A nép bizonyára birtokos személyragnak érezte a szóvégi -e hangot, s elhagyta. Ott terül el a Kismeber-hegy környékén. A kelence, kelenc közszavunk a hadházi nép nyelvéből már kihalt, a XVIII. sz.-ban azonban még élt és méhesházat, méhest jelentett. A név Hadház egykori virágzó méhészetére utal. Kelenc helynevet találunk Püspökladány határában is. Ez a neve a rajta levő vasúti megállónak is. Keleti temető vagy Keleti. A múlt század elején — vagy még korábban létesítették a Kuczik-hegyen és környékén, mint a neve is mutatja, a várostól keletre. Kendei-kert. A szárkúti Uzonyi-szolo más neve. +Kenderes-kert. Azokban az időkben, amikor szinte minden házban folyt a kendermunka, a fonás és szövés, amikor kendervászonból készült nemcsak az ágybéli és törülköző, hanem a férfiak ruhája is, a város vezetősége gondoskodott róla, hogy a szegényeknek is legyen kenderföldje és dinnyeföldje. Az osztatlan közföldek legjavát kis parcellákban évente eladták kendernek. Ilyen kenderes a XVIII. sz.-ban még a későbbi Városkert. Tanácsi iratok is szólnak a Kendereskertről és a kenderföldekről. „A zsákok mellett eljöttünk egészen a Kenderes kertig, hol itatni kifogtuk volt az ökröket." „Nagy Mihály Bódán Mihály kenderföldjét ugarszántáskor hatalmasan elszántotta."

55 Kerek-erdő. Szabályos köralakú erdőrész a Kutasban, a Tormás-demeteri út keleti oldalán. Régebben tölgyes, ma nyáras. 54 Tjkv. 1862. ápr. 6. 55 P. I. 1797. febr. 1. és Bjkv. 1735. máj. 8. 459