A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Cs. Tábori Hajnalka: A Déri Múzeum népies üvegfestményei

üvegfestő műhely néma festője

8 is főleg a környék katolikus vallású szlovák lakosságának dolgozott. A nagy üvegfestő központok, a bajorországi Murnau és Oberammergau, a csehországi Olmütz, az ausztriai Sandl és Aussergefild hazánk nyugati területeit, elsősorban a Dunántúlt és a Délvidéket látták el képekkel. Erdélyben és a keleti országrészben a szolnokdobokai Mikola — a görögkatolikusok híres búcsúhelye — a Gyulafehérvár melletti Maeri, a Sebes völgyében lévő Lancram és Laz, Szeben megyében Saliste és Polina mestereinek képei terjedtek el.

9 Szóljunk röviden az üvegfestmények készítőiről . Számunkra sajnos legtöbbjük pictor ignotus. Működésük a tulajdonképpeni képzőművészet határára esik. „Ferdinand Oswald, der stumme Mahler" — pozsonyi festőről tud ugyan a művészetirodalom,

10 és Csatkai valószínűnek tartja, hogy a Ruszton és Német járfaluban gyűjtött, Haberlandt által említett képek az ő munkái

11

, de vele és a lancrami Nicula mesterrel mgszakad a vonal, a képek alkotóiról valójában nem tudunk semmit. Maga Csatkai E. sem ad pontos meghatározást a festmények pontos készítési helyéről, azok alkotóiról, pedig ő jól ismerte a dunántúli múzeumok anyagát. Merészség is lenne az egymáshoz nagyon hasonló képekről azt állítani, hogy egy kéz munkái, mert valójában egyszerűen sokszorosításról, egy kegyképről készült sablon másolatairól van szó. A színhasználatból és az ecsetkezelésből azonban bizonyos következtetések levonhatók. Csatkai E. félszáznál több üvegfestmény tanulmányozása során a következőket állapította meg: „a zöldes és sárga háttér sandli származásra vagy hatásra vall, a tejfehéret egy öreg üveges cseh származásúnak mondja. Általában mind síkszerű ábrázolásra törekszenek és a színekben nincs tónus. A horvát nemzetiségű vidéken a rikító színek a kelendők, egy pár hitelesnek vehető német vidékin a vörös kisebb szerepet játszik, és szinte hiányzik a külön életet élő, hatalmas virágdísz, amely nélkül a horvát vidék üvegfestménye el sem képzelhető. Tárgy szerint lehetetlen elhatárolni az osztrák és cseh területet, mert az egyazon ábrázolások gyakoriak."

12 A képek első látásra nagyon hasonlítanak egymáshoz, minden egytónusú, nincs fény-árnyék hatás, a ruha redőzését rendkívül primitíven, a kontúr színeivel húzott csíkokkal érzékeltetik. A korpusz színei is azonosak, leggyakrabban szürkésfehér vagy drapposrózsaszín. Távlatok, mélységek nincsenek, mindent egy síkban ábrázolnak. A távolabb lévő dolgokat, a legendákat szimbolizáló tárgyakat vagy alakokat meglepő arányban kicsinyítik vagy nagyítják. A készítés technikája valóban nagyon egyszerű. A kegy képre vagy egy vallásos tárgyú nyomatra rátesznek egy üveglapot és vékony ecsettel meghúzzák a kontúrokat. Ez többnyire feketével vagy vörössel, néha barnával történik. Ezután már csak ki kell tölteni az üres felületeket a megfelelő színekkel. Ahová arany, ill. ezüst lemezt tesznek, azt a részt üresen hagyják, csak a legvégén ragasztják fel. A hát8 Csatkai E. i. m. 90. Valamint J. Pisutova a szlovák üvegfestményekről szóló monográfiájában szintén említ egy ismeretlen nyugatszlovák mestert, akinek működési körét területileg kapcsolatba lehetne hozni Oswald mesterrel, de pontos kronológiai adatok hiányában nem lehet fenntartás nélkül azonosítani őket. 9 Csatkai E. i. m. 89. Csatkai felsorolása az újabb kutatások alapján kiegészítésre szorul, mert az általa említett központokon túl valószínű, hogy a nyugat-, közép- és keletszlovák központok alkotásai is eljutottak hozzánk. 10 Művészet (Budapest, 1904) 198. 11 Csatkai E. i. m. 91. Tudnunk kell, hogy J. Vydra, I. Pisutova, J. Grabowski, C. Irimie és mások az üvegfestményekről szóló újabb tanulmányokban eredményesen elhatárolják egymástól az egyes típusokat. 12 Csatkai E. i. m. 91. 402