A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Sápi Lajos: Faragott kapuk Debrecenben

Mint látni fogjuk a kaput és gyalogbejáró ajtót, ha az téglafalba nyert beépítést rendszeresen mázolással látták el. Ugyanis a fakerítés könnyen korhadó és éghető állapotára figyelemmel a tehetősebb gazdák a kerítést téglából építették. Az egykor rendelkezésre álló általában szalmával égetett tégla különösebb díszítésre nem volt alkalmas, így általában az utcára sima felülettel vakolva, meszelve, míg az udvar felől erősítő pillérekkel tagolva építették meg. ígyen gyakori volt az udvari részen a 2—2,5 méter tengelytávolságra kiképzett oszlopok között, boltozott lezárású fülkés kerítés készítése, mely igen kellemes, hangulatos belső megjelenést biztosított. A kerítésfalat az eső behatása ellen laptéglával, cseréppel fedték be. Legutóbb a Petőfi téri és színház melletti építkezés helyén bontottak el ilyen kerítésfalakat. De a város belterületén, — bár egyre ritkábban, — még több helyen fellelhetők. A kapu és gyalogbejáró ajtó mellett a téglakerítésben erősebb méretű oszlopot készítettek, melyet felül boltozattal zártak le, gondosan ügyelve arra, hogy az így kiképzett boltozat alatt a legjobban megrakott szénásszekér is beférjen. A boltozatok formai kialakítása megfelelt az épületeken alkalmazott stílus jellegének. Szélesebb telkeknél, mint a Mester utcai nagy gazdaudvaroknál a kocsibehajtó kaput és gyalogbejárót nem egymás mellé helyezték el, hanem a lakóépület előtt az udvaron kialakított virágoskerten kívül, mely bejárat a gaz6. kép. Széchenyi utca 44. sz. ház 382