A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Ujváry Zoltán: Egy genre-típus a népi dramatikus szokásokban

sabb szerep a vándor szlovák iparosnak és medvéjének jut. Ügy gondolom azonban, hogy ebben a szerepben két genre-alak kapcsolódott össze. A vándor szlovák eljátssza a medvetáncoltató szerepét is. A medvetáncoltató a magyar népszokásokban, népi játékokban rendszerint önállóan lép fel. Mivel a medvetáncoltató a magyar nyelvterületen mindig idegen nemzetiségű egyén volt, szinte kizárólag román, a két szerep természetszerűleg kapcsolódott egybe a nádudvari népszokásban. A drótost megjelenítő játékos kitűnően alakítja a medvetáncoltató szerepét is és így méltán kiérdemli a közönség elismerését. Zsákán (Hajdú-Bihar m.) a szüreti bál alkalmával játszottak drótostótot is. A vándor szlovák legénynek bádog volt a hátán. Folyton kiabálta: „Fazekat drótoztassanak!" Felöltöztek még tollas zsidónak, cigánynak.

283 Hajdúhadházon a szüreti bálok maszkos alakjai között szerepelt а fakanalat áruló szlovák. Jászladányon pedig a disznótori kántálok körében gyakori volt a tepsifoldozónak, vándornak és drótostótnak öltözött alakoskodó.

2815 A népi színjátszás igen jó alkalma a Nagy Magyar Alföldön a lakodalom. A lakodalmi játékoknak számos variánsa ismeretes. A játékokat többnyire éjfélkor, vagy nem sokkal éjfél után mutatják be. Különösen kedvelt játék volt a temetés szertartásának megjelenítése, annak parodizálása, genre-alakok utánzása. Ez utóbbiak között szerepel a vándorkereskedő, a koldus, a különböző mesterségek képviselője. A mesteremberek közül szívesen alakították a borbélyt, a kovácsot és a drótost. A játékok célja az volt, hogy a lakodalom közönségét szórakoztassák. A játékosoknak kitűnő lehetőségük nyílott a szerepek alakítására. Közvetlen kapcsolat volt a játékos és a néző között. A felvonulás menetében a játékosnak kevésbé volt alkalma arra, hogy szerepét valóban eljátssza, mivel a menet esetenként egy-két percre állt meg. Az utcán haladva a közönség is folyton változott. A szereplők tehát inkább csak a külső megjelenítésre, a figyelem felkeltésére törekedtek. A lakodalomban azonban sokkal inkább előtérbe került a színjátszás. A szereplők célja az volt, hogy a bemutatott jelenetek többségében ne csak utánozzanak, hanem kiemeljék azokat a jegyeket, tulajdonságokat, amelyek jellemzőek általában a megjelenített genre-típusokra. Ez vonatkozik az edényt javító vándor szlovák alakjára is. A Nagy Magyar Alföldön a lakodalomban bemutatott jelenetek szereplői két különálló csoportba sorolhatók. A játékok bemutatói lehetnek egyrészt a lakodalomba meghívott, hivatalos vendégek, másrészt lehetnek a lakodalomba meg nem hívott, azaz hívatlan személyek, akik csak a jelenet időtartamára, ill. az azt követő egy tánc idejére vannak jelen a lakodalomban. A Nagykunság falvaiban a lakodalomban résztvevő legények, rendszerint a vőfély, mutatta be a vándor szlovák jelenetét. Ez a legény a drótos külsejét hűen igyekezett utánozni. Karcag városában is szerepelt a drótos szlovák a lakodalomban, ami azt jelenti, hogy a vándor szlovákok gyakran megfordultak ebben a városban is. A szlovákot alakító legény kiment a lakodalmas ház elé az utcára és hangosan kiabált: ,,Kidrótozni, bedrótozni! Kifoldozni, befoldozni!" Addig kiabált, amíg a házból valaki kiszólt neki, hogy mexijen be, mert van munka. A vándor szlovákot alakító legény igen illedelmesen lépett be a házba. A szoba közepére leült. Batyujából előszedte a szerszámait, a különböző eszközöket, így a drótot, a kalapácsot, egy üllőt, egy rossz edényt és nagy szakértelemmel hozzáfogott a munkához. Valójában nem is annyira a munkán volt a hangsúly, hanem a munka közben elhangzó dalokon. A jelenetet bemutató legény különböző 28a Bíró Ibolya közlése. 28b Nagy József: Disznótori kántálok Jászladányon. Múzeumi levelek, (Szolnok) 1960. 18. 364